Legalább harminc éve voltunk utoljára Sztánán, vonattal. Már éppen ideje volt, hogy újra kiránduljunk ide. Sztána a kalotaszegi Alszeg legkisebb települése,
Bánffyhunyadtól 18 kilométerre északkeletre fekszik. Péter SantaFé-jával mentünk Kalotanádas felől, földúton közelítettük meg egy darabon, onnan gyalog mentünk.
Nevének állítólag köze sincs az 'esztena' jelentésű román stana szóhoz.
A 13. és a 18. század között legfőbb birtokosa a Gyerőfi család volt. A 18. század folyamán más családok is szereztek benne részbirtokot.
Magyar lakossága a 16. század óta református. Román lakóiról az első adat a 18. század elejéről való.
A 14. századig Bihar, ezután egészen a 20. századig Kolozs vármegyéhez tartozott. 1968-ban csatolták Szilágy megyéhez, elvágva hagyományos vonzásközpontjától, Bánffyhunyadtól.
A két világháború között több kőbányát is nyitottak, 1926 és 1994 között pedig alabástromot termeltek ki.
A magyar tannyelvű négy osztályos iskola 1982-ig, majd 1998 és 2002 között működött.
A környék legjelentősebb épülete, egyben Sztána legismertebb építészeti emléke Kós Károly saját háza, az eredetileg hétvégi háznak szánt Varjúvár, melyet 1909-ben tervezett, 1910 őszén és telén épített, majd 1925-ben bővített. Efölött a Csiga-dombon építette az 1920-as években a Varjú-tanyát, amelyet alkotóhelyként használt. A kettő között áll a mai telep legnagyobb épülete, a Kós által tervezett Szentimrei-villa. 1944 októberében a kalotanádasiak módszeresen kifosztották a nyaralótelepet, ekkor pusztult el a Csiga-dombi Varjú-tanya is. „Szeretném megérni, hogy kicsiny-kis portámat olyan rendben lássam, ahogyan én azt elgondoltam magamnak. Legyenek a földek egy tagban, gyümölcsfáim termők, pajtám tele, méhesem népes... Legyen minden gondosan gondozva, tisztán művelve, rendben tartva. Szép legyen és gyönyörű a szemnek is, és azt szeretném, hogy gazdaságom, melynek minden rögét magam szereztem, minden fűjét-fáját magam ültettem, minden épületét magam építettem, így szálljon az én maradékaimra.” (Kós Károly)
.
Ha már itt voltunk a környéken, elhatároztuk, hogy felmegyünk a 745 m magas Riszeg-tetőre. Ajtay tanár úr könyve szerint innen egész Kalotaszeg belátható, sajnos mire felértünk annyira beborult, hogy nem sokat láttunk, de a látvány így is különleges volt. Ahhoz pedig még túl korán volt, hogy megcsodálhassuk a hegy igazi attrakcióját: a riszegvirágot. Ez az áprilistól májusig virágzó henye boroszlánnak (daphne cneorum) kalotaszegi népies neve. A henye jelző arra utal, hogy a cserje törzsváltozatánál (Daphne cneorum ssp. cneorum) a szárak a földön hevernek. A népies elnevezését pedig a virág bódító illata miatt kaphatta. Erdély különböző részein más elnevezéseket is használnak a henye boroszlánra: ramocsavirág, gyalogborostyán, cserevirág. Nos, ezt sajnos mi nem láttuk, de sebaj, legalább egy jót kirándultunk. Olvastam valahol, hogy a kalotaszegiek minden évben megrendezik a Riszeg-tetőn az úgynevezett Ifjúsági Majálist, sajnos olyankor a védett riszeg-virágot cseppet sem kímélik az igencsak riszeg fiatalok.
Sztána és Bánffyhunyad között, a kalotaszegi Alszegen, a Riszeg-hegy lábánál, minden oldalról dombokkal körülvéve, 397 méterrel a tengerszint felett fekszik Zsobok. Neve szláv eredetű szó, magyarul gödröt jelent, s mint neve is mutatja, védett eldugott helyen, egy gödör mélyén fekszik ősidők óta. Mondhatni rejtett fekvése és nehezen járható útjai megkímélték a pusztulástól a benne letelepedett magyarságot. Sovány, köves, nehezen művelhető határa nem keltette fel sem a földesurak kívánságát, sem más ajkú népek letelepedési, birtoklási vágyát. Ravasz László püspök szerint: "Kalotaszeg olyan, mint egy óriás karéj kenyér. Körülveszik a Gyalui s Bélesi havasok, és a Vigyázó elõhegysége, s lassan ereszkedik le a négy völgybe a Sebes-Körös, Nádas, Almás és a Kalota patak mentén, nyugat, kelet és észak, dél felé. Közepét egy komor fennsík foglalja el, közepén Bánffyhunyaddal, széle körös-körül hirtelenül hegyes, lankás, katlanos, távolból a Vigyázó hófehér homloka néz el felette, míg az egészet bezárja a négy víz négy kapuja." Zsobokra is érvényes a földrajzi leírás, a megbúvó kis falut meredek dombok fogják karélyba természetes várfalszerűen. (www.zsobok.ro). Menjetek el ti is megnézni a Varjúvárat, a Szentimrei-villát, a Riszeg-tetőt és Zsobokot, biztos vagyok benne, hogy szeretni fogjátok.
Ha már itt voltunk a környéken, elhatároztuk, hogy felmegyünk a 745 m magas Riszeg-tetőre. Ajtay tanár úr könyve szerint innen egész Kalotaszeg belátható, sajnos mire felértünk annyira beborult, hogy nem sokat láttunk, de a látvány így is különleges volt. Ahhoz pedig még túl korán volt, hogy megcsodálhassuk a hegy igazi attrakcióját: a riszegvirágot. Ez az áprilistól májusig virágzó henye boroszlánnak (daphne cneorum) kalotaszegi népies neve. A henye jelző arra utal, hogy a cserje törzsváltozatánál (Daphne cneorum ssp. cneorum) a szárak a földön hevernek. A népies elnevezését pedig a virág bódító illata miatt kaphatta. Erdély különböző részein más elnevezéseket is használnak a henye boroszlánra: ramocsavirág, gyalogborostyán, cserevirág. Nos, ezt sajnos mi nem láttuk, de sebaj, legalább egy jót kirándultunk. Olvastam valahol, hogy a kalotaszegiek minden évben megrendezik a Riszeg-tetőn az úgynevezett Ifjúsági Majálist, sajnos olyankor a védett riszeg-virágot cseppet sem kímélik az igencsak riszeg fiatalok.
Sztána és Bánffyhunyad között, a kalotaszegi Alszegen, a Riszeg-hegy lábánál, minden oldalról dombokkal körülvéve, 397 méterrel a tengerszint felett fekszik Zsobok. Neve szláv eredetű szó, magyarul gödröt jelent, s mint neve is mutatja, védett eldugott helyen, egy gödör mélyén fekszik ősidők óta. Mondhatni rejtett fekvése és nehezen járható útjai megkímélték a pusztulástól a benne letelepedett magyarságot. Sovány, köves, nehezen művelhető határa nem keltette fel sem a földesurak kívánságát, sem más ajkú népek letelepedési, birtoklási vágyát. Ravasz László püspök szerint: "Kalotaszeg olyan, mint egy óriás karéj kenyér. Körülveszik a Gyalui s Bélesi havasok, és a Vigyázó elõhegysége, s lassan ereszkedik le a négy völgybe a Sebes-Körös, Nádas, Almás és a Kalota patak mentén, nyugat, kelet és észak, dél felé. Közepét egy komor fennsík foglalja el, közepén Bánffyhunyaddal, széle körös-körül hirtelenül hegyes, lankás, katlanos, távolból a Vigyázó hófehér homloka néz el felette, míg az egészet bezárja a négy víz négy kapuja." Zsobokra is érvényes a földrajzi leírás, a megbúvó kis falut meredek dombok fogják karélyba természetes várfalszerűen. (www.zsobok.ro). Menjetek el ti is megnézni a Varjúvárat, a Szentimrei-villát, a Riszeg-tetőt és Zsobokot, biztos vagyok benne, hogy szeretni fogjátok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése