Az áldott források illetve a szent kutak iránti tisztelet az elmúlt évezredek során mind a pogány, mind a keresztény vallási kontextusban jelen volt. A kifejezést általában korlátozott hozamú vízforrásokra alkalmazták és az illető forrásnak - leginkább a szájhagyománynak köszönhetően - nagy jelentősége lett az illető térségben. Mózes példája nyomán a szentek forrásokat fakasztottak, vagy a víz magától fakadt fel olyan helyen, ahol egy szent mártírhalált halt, vagy ahol megjelent Szűz Mária. Az ilyen helyekre csodavárással özönlött a hívők serege. Nem a víz orvosilag bizonyítható gyógyhatása számított ilyenkor, hanem gyógyító ereje, amely a nyomorúságában segítséget kérő ember imája nyomán testi és lelki javulást eredményezhetett. Végülis a csodaforrások vize csak közvetítő, erőt átadó anyag volt azok számára, akik hittek különleges tulajdonságaiban. Maga a hatás leginkább a hitnek köszönhető.
A Mackó-forrás (egyes kolozsvári túrázók szerint Vadász-forrás) a Kolozsvár melletti Bükk-erdőben, a Papok rétjétől északra, a Cérna-forrástól körülbelül 500 méterrel lennebb, ugyanannak a pataknak a medrében található. A Papok-rétje a Gorbó völgyével párhuzamosan, attól 1 kilométernyire keletre húzódik észak-dél irányban. Nemcsak a Vointa sportegylet kirándulói, hanem a kolozsvári EKÉsek is rendszeresen járnak ide. A forrás másik neve az egykor közelben található Vadászok-fájának tulajdonítható.
A forrás koordinátái:
N 46° 43.292 E 023° 32.351
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése