Karácsony és Szilveszter között szabadságon voltam, így csütörtökon, december 29-én kimentünk Péterrel a Túri-hasadékba. Egyáltalán nem azzal a szándékkal mentünk, hogy átvágjunk a vad és barátságtalan szoros alján, az útvonal csak ott helyben dőlt el pillanatokon belül. Hát az alig két kilométeres szakaszt két óra alatt küszködtük át, de amikor a felső kavicsbányához értünk, mindketten egyetértettünk abban, hogy érdemes volt. Még annak ellenére is, hogy nekem az utolsó párszáz métert vizes bakanccsal kellett megtenni, mivel egyik lábam becsúszott a patakba. Legalább hússzor kellett a patak kövein átlépkednünk és többször másztunk fel a patak menti sziklákra ahhoz, hogy továbbjuthassunk. Mindezek ellenére, vagy inkább éppen ezért, ez a túra részemről öt csillagos minősítést kapott.
A Túri-hasadék alsó, Koppánd felőli bejárata - annak ellenére, hogy az egész vidék 25 hektáron természetvédelmi területnek lett nyilvánítva -, magánterület, és erre utaló figyelmeztető táblák és kerítések állják el utunkat. Ennek ellenére továbbmentünk, csak furcsállva vettük tudomásul ezt a furcsa helyzetet. A hasadék hossza 1850 méter, és falai elérik a 100-150 méter magasságot is. Nyáron naponta lehet itt sziklamászókat látni, amint köteleiken himbálózva fel-le igyekeznek a függőleges sziklafalakon. Utólag azt is megtudtam, hogy a hasadék epigenetikus eredetű, (felülről képződő), ellentétben a Tordai-hasadékkal, mely barlangeredetű, vagyis egy beszakadt szurdok. A geológiai múltban a Túri- hasadék vonulata puha, üledékes kőzetekkel volt borítva, u. n. neogen (ifjú tercier) rétegekkel. Akkor keletkezett a Rákos-patak. A patak az üledéket lehordta és helyükbe bevágódott és lassan-lassan tovább mosta és mossa ma is az alap gerincét.
1985 és 1988 között a hasadékban archeológiai kutatásokat végeztek, melyek során 53 neolitikumbeli lakóhelyet tártak fel. (Még egyszer kihangsúlyozom, hogy 2011-ben, a félresikerült visszaszolgáltatások következményeként a hasadék magánterület.) A szurdok falaiban 29 barlang, a Rákos patakon pedig számos vízesés található. Szerves maradványok nyomai még a második világháború után is gyakoriak voltak: egy halnak, a Sphaerodus nevű kihalt cápafajnak megkövült, barnazománcos zápfoga jól megtartott állapotban s gyakran fordult elő, ezt a pásztorgyerekek halszem néven kínálták az arra tévedő turistáknak.
A mederben csak alacsony vízállás mellett tudunk valahogy végighatolni. (...) Tovább menve a patak oly hegyszorulatba ér, hogy ösvényre nincs hely, csak a sziklafalba kapaszkodva és mászva lehet tovább jutni. A patakban a hasadék hosszában negyvenszer kell átkelnünk. Átkeléskor természetesen kőröl-kőre kell ugrálni, még pedig ügyesen, mert a sík és nedves köveken való elcsúszás igen váratlan és kellemetlen fürdőt jelent az embernek, a zuhatagos patak ugyanis lépten-nyomon mély örvényeket és gübbenőket ás magának. Általában a hasadék végigjárása nem tartozik a legkönnyebb gyakorlatok közé. (Bodoczi Károly: A Túri-hasadék, 1948)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése