Berekfürdő - Nagykunság

Berekfürdő honlapján így jellemzik ezt a községet: a Nagykunság Aranya. Ez egy régi magyar tájegység neve, amely a Tiszántúlon, azon belül pedig Jász-Nagykun-Szolnok megye délkeleti részén terül el. Az egyik legrégebbi olyan magyar tájegység, amelynek elnevezése, területe viszonylag változatlanul vészelte át az évszázadok viharát. Nagykunság nevét az itt élő kunokról kapta, korábban etnikai, majd egyre inkább területi alapon. A kunok néven ismert nép a XI-XIII században egy török nyelvű népekből álló törzsszövetség volt, amelyet végül a mongolok vertek szét. A kunok egy része ezután Magyarországon telepedett meg és asszimilálódott a magyarságba.

A Nagykunság meglehetősen egyhangú táj benyomását kelti, szinte teljesen sík vidék, felszínét csupán kunhalmok és folyók, illetve ezek holtágai tagolják. A kunhalom olyan 5-10 m magas, 20-50 m átmérőjű kúp, vagy félgömb alakú képződmény, amely legtöbbször víz mellett, de vízmentes helyen terült el, s nagy százalékban temetkezőhely, sírdomb, őr- vagy határhalom volt. (Györffy István néprajzkutató). Az átlagos tengerszint feletti magasság itt jellemzően 85-95 méter között változik. Ma már szinte teljesen szántóföldi művelés alá fogták a hajdan erdős-ligetes tájat. Igen jó minőségű földön folyik ma a mezőgazdasági termelés. A területnek délkeleten van egyértelműen határa, itt a Hortobágy-Berettyó jelöli ki ezt (wiki).

E csodálatos víznek köszönhetően az elmúlt évtizedek alatt Berekfürdő a mozgásszervi betegek Mekkája lett. Akik azonban más (nőgyógyászati, idegrendszeri, vagy egyéb) betegségekben szenvednek, szintén enyhülésre, gyógyulásra lelhetnek a víz ereje által, és a fiziotherápiás kezelések révén. A hely varázsa azonban nemcsak a gyógyvízben rejlik. (www.berekfurdo.hu). Hát mi (szerencsére) nem gyógyulni mentünk oda, csak fürödni, napozni és pihenni. És a Nagykunság Aranya erre is nagyszerű.

Szállásunk az idén sem kerül fel a kedvenc szállóhelyeink toplistájába, dehát ez inkább annak köszönhető, hogy Berekfürdőn kétféle szállás található: (számunkra túl) drága és (gondolom) jó, vagy (számunkra eléggé) elfogadható, de nem olyan jó :) Mindenesetre sokkal jobb volt, mint a tavalyi, ahol a szobából nyíló fürdőszoba-vécén még ajtó sem volt... Ez a két lakrészes házikó, ahol az idén voltunk állítólag egykor a Nógrád megyei szövetkezetek berekfürdői üdülőháza volt, amit rendszerváltás után eladtak... A mostani tulajdonos kiadó nyaralónak vette meg, a körülmények pedig árhoz szabottak lettek (vagy fordítva). 6.000 Ft/éjszaka ellenében nappali-konyha-fürdőszoba és hálószoba (!) majdnem harminc négyzetméteren igazán nem tűnt soknak. Ami még elfért volna, az leginkább egy felújítás és egy modernebb és összehangoltabb lakberendezés lett volna...

 

Amit még megemlítenék, az hogy a férfi napozó idén is ugyanazon a helyen van, ez pedig egy igazán fontos tényező. Arkhimédész már kétszáz évvel Krisztus előtt állította, hogy ha van egy biztos pontja, azzal a Földet is ki lehetne fordítani a sarkából. Ezért örvendtem, hogy a férfi napozó nem költözött el. Míg a női napozó hölgyvendégei egy valamilyen épület tetején, világtól elkerítve, betonon fekve meztelenül unatkoztak, a berekfürdői férfi napozó úri közönsége félárnyékban, fürdőnadrágban, kényelmes padokon sakkozott-beszélgetett, illetve sörözött-borozott :) Most akkor mi ez, ha nem diszkrimináció? A férfi napozónál nincs sem áthúzott-fényképezőgép-tábla, sem áthúzott-nő-tábla. Ott mindenki verivelkám. Engem viszont a női napozónak még a lépcsőire sem engedtek fel ... Égbekiáltó!