2011. június 5., vasárnap

Laskagomba Tárnicán




Vasárnap kimentünk Péterékkel a Tárnicai víztározó partjára, ahol barátaiknak hétvégi házuk van. Ezért nyáron ők gyakran járnak ki és az évek során feltérképezték a környék gombatermő helyeit is. Tehát gombászni hívtak, aminek M. nem tudott ellenállni, bár nem nagyon szereti (szerintem jogosan) ezt a hűvös, huzatos és állandóan nyirkos völgyet. Szóval kimentünk, volt flekken-, miccs- és csirkesütés, még a tóban is fürödtünk mi ketten Péterrel. De a nap csúcspontja mindenképpen a gombászás volt... A Cs.-ék házától 2-3 kilométerre található erdei útig autóval mentünk, onnan egy nagyon meredek kapaszkodón szinte négykézláb másztunk fel a már járható, de még mindig meredek hegyoldalra.






Ez az ők rókagombás helyük. Én végig szkeptikus voltam a rókagombával kapcsolatosan (szerintem túl korai lenne), de ők határozottan állították, hogy tavaly június elsején szedtek itt egy jó adagot. Persze rókagombát csak Péter talált, az is néhány csenevész eltévelyedett példány volt. Ám amikor már meguntuk az eredménytelen bolyongást és elindultunk lefelé a hegyről, M. és Péter szinte egyszerre botlottak bele egy letörött, korhadó faágra, amely tele volt gyönyörű laskagombával. Amikor látta, hogy M. mennyire megörült neki, Péter lemondott az ő részéről - így aztán elmondhatom, hogy egy ágon annyi laskagombát találtunk, hogy ketten M.-val két napig ettünk belőle finom, puliszkás gombapaprikást. Be kell vallanom azt is, hogy ez az első alkalom, hogy erdőben találunk laskagombát, valahogy eddig sosem jött össze.




Mivel a gombahatározók szerint az erdei laskagombákból csupán kétféle terem környékünkön: az erestönkű laskagomba és a kései laskagomba, lévén hogy nyárelő van, arra következtetek, hogy az elsőt szedtünk (Pleurotus cornucopiae). Az erestönkű laskagomba, amint azt láthatjuk nagy termetű, nagy csomókban fejlődő csoportos gomba. Kalapja 5-12 cm átmérőjű, színe barnássárga, világos okkersárga, krémfehéres, de még élénksárga is lehet. Alakja kissé tölcséresedő. Fehéres lemezei a tönkre lefutók és a tönkön bordásan kiemelkedő, hálózatosan összefutó erekben folytatódnak, ettől lett a neve is "erestönkű". Színe fehéres, vagy halvány árnyalatban a kalapjával megegyező.




Tönkje kissé excentrikus és megnyúlt, de lehet középponti is, azonban a csoportos növés miatt görbe, többszörösen elágazó, fehér illetve barnásfehér színű és a lehúzódó lemezektől eres mintázatú. Szaga kellemes, lisztre emlékeztető, kissé ánizsos. Különféle lombos fákon, főleg nyárfán, szilfán, juharfán, az elhalt faanyagon tavasztól őszig terem. Fűrészporon, fahulladékon, fatuskókon termeszthető. Igen jó ehető gomba. Főleg a kalapját fogyasszuk, mert tönkje elég szívós, de ez példányonként változhat.




Nincsenek megjegyzések: