2011. május 14., szombat

Torockó: Vidalykő



Na végre... Évek óta készülünk erre a túrára, de valahogy sohasem sikerült osszehozni. Bár voltunk néhányszor Torockón, és igazán tetszett, én személy szerint sosem lettem annyira szerelmes e helybe, hogy rendszeresen visszatérjek. (Nem esem hasra az olyan erdélyi falvaktól, amelyekben minimum három Setra várja a kamerákkal teleaggatott anyaországi turistákat a templom előtt.) De persze Torockó az más. Magáról a faluról már van nem is egy bejegyzésem, úgyhogy nem fogom még egyszer elmondani, hogy Torockón hörpintett Jókai is... :)





Ezen alkalommal már otthonról a célpont meg volt beszélve: felmegyünk a Vidalykőre akkor is, ha vénasszonyok potyognak a Székelykőről. Merthogy azt mindenki ismeri és aki valamit is ad kiránduló hírére, az a Székelykövet kötelező módon megmássza. Én is voltam ott olyan tíz évvel ezelőtt, nagyon szép volt. Másik alkalommal a bányákhoz mentünk fel, várat látogattunk, tavaly pedig a Kőlyuknál még geoládát is rejtettünk. Idén azonban elérkezett a Vidalykő-pillanat is.






Az autót a torockószentgyörgyi vár alatt hagytuk, és a kék kereszt jelzésen indultunk felfelé. Azon kívül, hogy kb. egy kilométernyi szakaszon patakmederben mentünk fel, a Torockó felől jövő út kereszteződéséig kellemes sétának lehetne nevezni másfél órás túránkat, főleg ahhoz képest, ami onnan következett. A három ösvény (a szentgyörgyi, a torockói és a vidalyi) az Ordaskő és Vidalykő közötti nyeregben találkozik, itt ejtettük meg első rövid pihenőnket egy forrás mellett.






Innen következett aztán a haddelhadd. Meredek, erdőben tekergő ösvény, pirospontos turistajelzéssel vezet felfelé a gerincre. A Vidalykő teteje tulajdonképpen egy 1200 méteren fekvő dimbes-dombos platform, egyik domb teteje pedig a Vidalykő-csúcs (Vf. Ugerului 1285 m). Amíg a placcra felértünk, húsz-harminc lépésenként megálltunk. Ez a meredek rész majdnem 300 méter szintkülönbséget jelent kevesebb mint 300 méter távolságon, tehát több mint negyvenöt fokos emelkedőre kell számítani.





A Vidalykőre felérve a látvány minden fáradságot kárpótol. A déli szélén kinézve az Ordaskő és Torockószentgyörgy látszik, az északin pedig az Aranyos völgye, Vidaly és Nagyoklos. Mást nem mondhatok, mint hogy lélegzetállító látvány. A vidalyi oldalon emelkedik ki a környék legmagasabb pontja, a Vidalykő-csúcs, azon túl pedig egy 165 hektáros vörösfenyő-rezervátum. Visszafelé talán még nehezebben jöttünk le, az útkereszteződésnél ezúttal Torockó felé indultunk, az autóért csak este mentünk vissza Szentgyörgyre. A túra hossza kb. 15 kilométer volt, teljes időtartam pihenőkkel és ládakereséssel majdnem nyolc óra.


Nincsenek megjegyzések: