Az áldott források illetve a szent kutak iránti tisztelet az elmúlt évezredek során mind a pogány, mind a keresztény vallási kontextusban jelen volt. A kifejezést általában korlátozott hozamú vízforrásokra alkalmazták és az illető forrásnak - leginkább a szájhagyománynak köszönhetően - nagy jelentősége lett az illető térségben. Mózes példája nyomán a szentek forrásokat fakasztottak, vagy a víz magától fakadt fel olyan helyen, ahol egy szent mártírhalált halt, vagy ahol megjelent Szűz Mária. Az ilyen helyekre csodavárással özönlött a hívők serege. Nem a víz orvosilag bizonyítható gyógyhatása számított ilyenkor, hanem gyógyító ereje, amely a nyomorúságában segítséget kérő ember imája nyomán testi és lelki javulást eredményezhetett. Végülis a csodaforrások vize csak közvetítő, erőt átadó anyag volt azok számára, akik hittek különleges tulajdonságaiban. Maga a hatás leginkább a hitnek köszönhető.
Idén május elseje nagyon szerencsétlenül esett a szegény munkásember számára. Vasárnapra... Hisz még kedve sincs ünnepelni olyan szabadnapon, ami amúgy is jár neki. Bezzeg ha szerda lett volna, egész héten milyen jól ünnepeltünk volna :) Na mindegy, vasárnap, május elsején kimentünk a Bácsi-torokba egyet járni: szerettünk volna a szucsági erdőig felmenni a völgyből jobbra felkanyarodva a vackoros legelőn. Hát Szucságból nem lett semmi, mert az egykori tó fölötti legelőn építettek egy juhfarmot, amit legalább 10 kutya őrzött, így M. nem mert továbbmenni. Hosszas de eredménytelen győzködés után visszatértünk az erdei útra és a Hója-gerincre mentünk fel...
Hanem annyi hasznunk lett a juhászok és kutyáik miatti mérgelődés ellenére, hogy egy újabb geoládával gazdagodott forrás-sorozatunk. A sorban nyolcadik forrás-ládánk a Kolping-forrás közelébe került, így végül ebből a kirándulásból végül Kolping-túra lett. Amellett, hogy Kolozsvár környékének egyik legbővizűbb forrása, a Kolping-forrásnak érdekes története is van: Az 1934-es év kiemelkedő év lehetett a két világháború között hányatott sorsú kolozsvári Kolping Egylet tagjai számára. A segéd urak egyesülete közmunkával felújította az akkor népszerű kirándulóhelynek számító Bácsi-torok forrását és Kolping-forrás néven lefoglalta.
Hirschler József kanonok, pápai prelátus szentelte fel a forrást népes közönség részvételével. A következő évben az építményt 'ismeretlen tettesek' megrongálták. Azóta már a neve is rég ködbe veszett, néha felújítják, ám hol a természet, hol az emberek teszik tönkre."És most kérdezni lehet: 1. Nem érdeke-e a cluji turistaegyesületeknek, hogy a gyönyörű helyen ismét üdítő víz legyen? 2. Nem érdeke-e Cluj kiránduló közönségének, hogy szomjúságát jó vízzel enyhíthesse? 3. Nem érdeke-e a kulturvilágnak, hogy ezt a kultúra érdekében állított emlékművet megvédje a felelőtlen szélsőséges elemek rongálásától és a pusztulástól? 4. Végül, hol van a műemlékeket védő bizottság védelme és érdeke? ... (Turista Élet, 1936, 5–6 sz., 75 old.)"
És akkor illik elmondani azt is, hogy ki volt a forrás egykori névadója: Adolf Kolping (1813—1865) német katolikus pap volt, a Kolping mozgalom megszervezője. 1845-ben Kölnben szentelték pappá, a szegénységben, nehéz körülmények között tengődő fiatal férfiak sorsa erősen emlékeztette saját korábbi életére. 1847-ben kinevezték Wermelskirchenbe a katolikus segédegylet elöljárójává. Az egylet támogatást, lelki támaszt és tanulási lehetőséget biztosított tagjai számára, különösen a segédek képzése idején, amikor három évig távol kellett maradniuk szülővárosuktól. Segéd volt annakidején az a szakember, aki teljes egészében kitanulta a szakmát, pénzt keresett, de még nem volt mester.
Kolping felismerte a segédegylet jelentőségét és lehetőségeit, és elhatározta, hogy bővíti az egylet tevékenységét. Úgy gondolta azonban, hogy erre csak egy nagyobb városból van esélye, ezért megkérte a püspököt, hogy Kölnben kapjon állást. 1849-ben Kolping káplánként visszakerült Kölnbe és május 6-án megalapította hét segéddel a Kölni Segédek Egyletét. 1850. január 1-jén az egyletnek már 550 tagja volt. A kölni példát követve más városokban is egyre-másra alakultak az egyletek. Kolping élete végén már 418 egylet működött országszerte 24 ezer taggal. 1850 őszén Kolping összeolvasztotta az elberfeldi, a kölni és a düsseldorfi egyleteket és megszületett a Rajnai Segédegylet, amely 1851-től Katolikus Segédegylet néven vált ismertté. Ez lett a mai Kolpingwerk alapja. (wiki).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése