2011. április 16., szombat

Berkesi-szoros



Virágvasárnapon kihasználtuk Péter meggondolatlan ajánlatát, hogy most az ő autójával megyünk kirándulni és kivitettük magunkat egy számunkra eddig ismeretlen helyre: a Berkesi-szorosba. Kolozsvárt körülbelül egyórányi autózás és mégannyi gyaloglás választja el ettől a szorostól, de úgy gondolom nem túlzás, ha azt állítom, hogy minden autóval megtett kilométer és minden gyalog megtett lépés megtérül akkor, amikor beérünk a szorosba és meglátjuk a körülöttünk lévő tájat. Maga a szoros, a Tordai- és Túri-hasadékkal ellentétben inkább szűk erdei völgyben folyó, zubogókkal, vízesésekkel tarkított patakmedret jelent, mint függőleges sziklafalakat, de végülis ettől különlegesebb, mint másik két társa.







Kolozs megye egyik gyönyörű természeti képződménye a Peterd-Szind gerinc, amely a Kolozsvár-Torda útvonalon, Tordatúr és Koppánd helységek között fekszik. A Peterd-Szind gerinc 15 km hosszú, mészkővonulatát három szoros töri át: a Tordai-hasadék Peterd és Mészkő között, Berkesi-szoros Borrév és Várfalva között, valamint a Túri-hasadék. Azoknak, akik még nem ismerik a helyet, leírom, hogyan lehet odajutni. (Forrás: http://www.torda.ro/).




Tordát Gyulafehérvár irányába elhagyva az Aranyos megyünk felfelé a torockói letérő felé, de nem jutunk el odáig, hanem a borévi hídnál letérünk jobbra. Itt, rögtön miután átmentünk a „mocăniţa” vasúti sínjein, nem balra térünk a menedékház felé, hanem jobbra haladunk, egy volt szekérút mentén ami mostanában már nagyjából ösvénnyé vált. Ahhoz, hogy biztosak legyetek benne, hogy jó úton jártok, követnetek kell a piros háromszögű turistajelzést, mi azonban, (a rejtekhely.ro szerint: kissé merészebbek) közelről akartuk látni a vízeséseket és a káprázatos szorost, tehát 10-15 percnyi gyaloglás után letértünk jobbra, a patak medrébe és az út hátralevő részét a patak mentén tettük meg. A köveken való ugrándozás a patak folyásán felfelé nem volt könnyű, de a látvány nagyon szép volt.




A kis szorost 1-2 óra alatt be lehet járni. A legfelső vízesés a leglátványosabb is egyúttal. Itt csak a hegyet oldalt megmászva, nagyon meredek kaptatón lehet kikerülni a kb. 15-20 méteres zuhatagot. A vízeséstőt kicsit feljebb kinyílik a völgy, állítólag valahol egy felszíni kaolinbánya is van, de mi nem mentünk odáig. A háromszöggel jelzett ösvényen jöttünk vissza és útközben madársalátát is szedtünk, amit M. hétfőn megfőzött levesnek. Mondanom sem kell, hogy az idén ez volt az egyik legfinomabb leves, amit ettem.





Nincsenek megjegyzések: