Az áldott források illetve a szent kutak iránti tisztelet az elmúlt évezredek során mind a pogány, mind a keresztény vallási kontextusban jelen volt. A kifejezést általában korlátozott hozamú vízforrásokra alkalmazták és az illető forrásnak - leginkább a szájhagyománynak köszönhetően - nagy jelentősége lett az illető térségben. Mózes példája nyomán a szentek forrásokat fakasztottak, vagy a víz magától fakadt fel olyan helyen, ahol egy szent mártírhalált halt, vagy ahol megjelent Szűz Mária. Az ilyen helyekre csodavárással özönlött a hívők serege. Nem a víz orvosilag bizonyítható gyógyhatása számított ilyenkor, hanem gyógyító ereje, amely a nyomorúságában segítséget kérő ember imája nyomán testi és lelki javulást eredményezhetett. Végülis a csodaforrások vize csak közvetítő, erőt átadó anyag volt azok számára, akik hittek különleges tulajdonságaiban. Maga a hatás leginkább a hitnek köszönhető.
Ez a forrás-sorozatunk negyedik geoládája. A láda az Erzsébet-forrástól 30-40 méterre van elrejtve, egy fiatal facsoport gyökerei közé. Rövid, de alapos kutatás után megtudtam, hogy a forrás Erzsébet magyar királyné, illetve osztrák császárné után kapta nevét. Abban az időben bevett szokás volt híres (és persze gazdag) emberek nevével ellátni különböző helyeket vagy intézményeket a majdani anyagi segítség és hírnév reményében. A XIX. század Kolozsvárja több olyan hellyel büszkélkedhetett, ami a császárné nevét viselte, csak példaként emkíteném az egykori Erzsébet-utat (ma Emil Racovita) vagy az Erzsébet-hidat (a mai Magyar Színház mellett).
Erzsébet (1837-1898) I Ferenc Jozseffel való házassága révén osztrák császárné, majd az 1867-es kiegyezés után magyar királyné lett. Miksa József bajor herceg lányaként ismerte meg 1853-ban unokatestvérét, Ferenc József leendő császárt, aki azonnal szerelmes lett a 15 éves hercegkisasszonyba, Erzsébetet ugyanis nemhiába emlegették a legszebb európai főnemesi sarjként. Házasságának hosszú és, mondhatni boldog időszaka után fiának, Rudolf koronahercegnek az öngyilkossága utáni sokkból sosem tért magához. 1898. szeptember 10-én Genfben tartózkodott. Kísérőjével, Sztáray Irma grófnővel a Genfi-tó partján hajókirándulásra igyekezett, amikor egy Luigi Lucheni nevű olasz anarchista egy hegyesre fent reszelővel szíven szúrta.
The cache is located at 30-40 meters S-SW from the Elisabeth's spring, at the root of some younger trees. After a short, but detailed research we concluded that the spring was named after Elisabeth of Bavaria, Empress of Austria and Queen consort of Hungary as the spouse of Franz Joseph I. In those times it was a common habit to name places after famous (and certainly rich) people in order to get funds and fame through them. In the 19th Century's Cluj there were several places named after the famous empress, for example the Elisabeth Street (Emil Racovita) and the Elisabeth Bridge (at the Hungarian Theater).
Elisabeth (1837-1898), was empress consort of Austria from 1854 and also queen of Hungary (crowned in 1867) after the Austro-Hungarian Compromise. She was the daughter of the Bavarian duke Maximilian Joseph, in August 1853 she met her cousin Franz Joseph, then aged 23, who quickly fell in love with the 15-year-old Elisabeth, who was regarded as the most beautiful princess in Europe. After a long period of happy marriage the suicide of their only son, the crown prince Rudolf, in 1889, was a shock from which Elisabeth never fully recovered. It was during a visit to Switzerland that she was mortally stabbed by an Italian anarchist, Luigi Luccheni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése