2010. szeptember 15., szerda

4C: Calvaria Catholic Church Cluj

In a small village near medieval Cluj, was raised in the eleventh century a Benedictine abbey surrounded by a wall of defense. The abbey was named Monasterium Beatae Mariae of Clus and the village Monostor. This was the foundation that was built on what has been preserved and is today known as Calvaria Catholic Church, dedicated to St. Mary. With an oval formed fortification and built on a hill, the church had ditches to the south, east and west, to north there is a natural steep slope. Historical sources define the years 1060 - 1063 during King Bela I, as the founding period of the abbey.

The building has lived many periods of increase and decline. Initially it was a basilica with three naves, which was subordinate to the Archdiocese of Esztergom. The monastery was destroyed in 1241 after the Tartar invasion and rebuilt by King Béla IV in 1263. In 1581 Prince Stephen Bathory gave the monastery to the Jesuit Order. Another sad episode in the history of the monastery was written during the Tartar invasion of 1658-1661 when it was again destroyed. In the eighteenth-century the building was used as a weapons depot, thus its destruction has been accelerated.


In 1896 the Roman Catholic Diocese of Transylvania rebuilt and restored the ship of the church and the vaults and walls of the choir. In 1922 the buliding was rented to the Greek Catholic Church for a symbolic amount, the Roman Catholic Church retained the ownership rights. After the Communists came in 1948, the church was given to the Romanian Orthodox Church, which used it until 1990. Since 1994 the building belongs to the Roman Catholic Church again. Access is via the hill on the south-east corner of Calvaria. At entry, the two buildings are the Calvary Chapel built in 1831, and the Bell Tower designed by Károly Kós in 1922.

2010. szeptember 4., szombat

Brassói Geoquest

.
.
Szeptember első hétvégéjén, egy aránylag mozgalmas nyár befejező akkordjaként leutaztunk Brassóba geoládázni. Alig egy héttel azelőtt szervezték itt meg a Geoquest Transylvania nevű ládamaratont, így mi is le szerettük volna aratni a magunk részét. Megszállni a barcarozsnyói Casa Leah nevű panzióban szálltunk meg, előnyére szolgált az ár (~15 EUR/szoba/éjszaka), hátrányára a Brassótól lévő (nagy) távolság és a csatornabűz. Azonkívül minden rendben volt. Pénteken érkeztünk, innen jártunk be szombaton és vasárnap Brassóba geoládákat keresni, illetve ezáltal a város legérdekesebb nevezetességeit megnézni. Ízelítőül bemutatom Brassó néhány nevezetességét:
.
.
.
.
Barcarozsnyón található Erdély legnagyobb parasztvára. A panzió teraszáról készült kép jobb felső sarkában is látható várat a város szász lakossága építette ki a 15. században, majd Báthori Gábor 1612-es ostroma után. Ha sereg közeledett, a rozsnyóiak felköltöztek a vár falai mögött fölhúzott lakóépületekbe és itt, mintegy ideiglenes faluban várták ki a veszély elvonulását. Falai átlagosan öt méteres vastagságúak. A várudvaron lévő 146 méter mély kutat 1623 és 40 között állítólag két török hadifogollyal fúratták ki, miután a vízutánpótlás korábbi, ciszternás megoldása Báthori Gábor ostrománál kudarcot vallott. Utoljára 1848-ban használták a város polgárai védelmi célra, amikor ide menekültek Bem serege elől. A vár kedvező fekvésének köszönhetően nyaranta látogatott turistacélpont.



Akárcsak Kolozsvárnak a Szent-Mihály templom, Brassónak legismertebb épületévé, mondhatni szimbólumává egy másik templom vált: a híres Fekete-templom, a mai Románia legnagyobb temploma. Nevét az 1689. április 21-én a város legnagyobb részét elhamvasztó tűzvészről kapta, amelyben bekormozódott. A modern kori felújításkor eltávolították róla a koromréteget. 1383 és 1477 között épült, a tatárjáráskor elpusztult Szent Katalin-templom helyére. 1542-ben, a város reformációja idején az evangélikusoké lett. 1542 októberében itt tartották az első német nyelvű evangélikus istentiszteletet Erdélyben. 1544-ben, Luther személyes ajánlására Johannes Honterust választották lelkészévé.


A Fehér-torony bár falakon kívüli őrtorony volt, mégis a brassói városerőd szerves részét képezte. A torony a Belváros felett északkeletre emelkedő Hernyó-hegyen, a Pojánára vezető út mellett található. 1460 és 1494 között épült. A város felé zárt félkör alaprajzú tornyot a Graft-bástyával felvonóhíd, lépcső és a mellette futó védőfal kötötte össze. (A torony 30 méterrel fekszik a bástya fölött, a nemrég ismét megépített lépcső hossza 59 méter.) Magassága 20 méter, átmérője 19 méter. Eredetileg ötemeletes volt, falaiba szuroköntő nyílásokat vájtak. 1678-ig az ón- és rézöntők vigyáztak rá, békeidőben is két ember őrködött benne. Az 1689-es tűzvészben leégett és 1723-ban állították helyre. A 2000-es években újították fel.



A Fekete-torony Brassó négy középkori külső őrtornyának az egyike. A Hernyó-hegy oldalában, a Kovácsok bástyájához közel áll. Nevét annak köszönheti, hogy 1559-ben, villámcsapás következtében leégett és a koromtól több száz éven keresztül fekete színű volt. Felújítása során 1995–1996-ban vitatható módon eltávolították róla a koromréteget és üvegtetővel fedték be. A 15. században, a Fehér-toronnyal egy időben emelték, de csak 1541-ben említették először. 11 méter magas, három emeletes, alapterülete 25 m², a falak vastagsága a földszinten 1,7 m. A Kovácsok bástyájával felvonóhídon és föld alatti alagúton keresztül érintkezett. Első műemléki felújítására csak az 1990-es években került sor, miután 1991-ben az esőzések miatt déli fala leomlott. Belsejében régi fegyverekből látható kiállítás.



A Katalin-kaput az 1526-os árvíz után építették a korábbi, 1522-ben említett Szentlélek-kapu helyén. Nevét onnan kapta, hogy a Katalin utca végén helyezkedett el. Az utca és a körülötte fekvő negyed névadója a „szürke nővérek” kolostora Alexandriai Szent Katalinnak szentelt kápolnája, amely az utca másik végében állt. 1559-ben építették a kapu ma is látható négyszögletes alapú, háromszintes kaputornyát a reneszánsz toronysisakkal és a négy fiatoronnyal, amelyek a város pallosjogát jelképezik. Kezdetben mind a nyolc lőrés mögé egy-egy kőhajító gépet állítottak. A külső oldalán húzódó vizesárkon felvonóhíd tette lehetővé az átkelést. 1827-ben a kaputorony kivételével lerombolták, a kaputornyot raktárnak rendezték be, nyílását pedig befalazták. Modellül szolgált a budapesti Vajdahunyad vára délkeleti, ún. Katalin-bástyatornya számára.


A Bolgárszegi-kapu (Poarta Şchei, Waisenhausgässer Tor) 1827-ben épült, klasszicista stílusban. Rajta keresztül halad át a forgalom java része a városközpont és a Bolgárszeg között. Három kapuívből áll: két kisebb gyalogosok számára és egy nagy ív a járművek számára. A Katalin-kaputól az 1927-ben, eredetileg óvodának épült egyetemi épület választja el. 1955-ben eltávolították róla a feliratait elborító kúszónövényeket. A kaput közelmúltban újították fel.


A brassói Fellegvár a Fellegvár-hegy tetején, 651 m tszf-i magasságban épült erőd. A hegyen először 1524-ben építettek erődöt fából, amely egy félkör alakú toronyból és védőfalból állt. 1529-ben a Szapolyai-párti Petru Rareş, mint a Ferdinánd-párti Brassó erődjét lerombolta. 1554–1557-ben építette föl kőből Castaldo. 1618-ban tűz rongálta meg, de 1625–1630-ban kibővítve újjáépítették és ezt a formáját őrzi máig. A négyszög alaprajzú erőd sarkaira négy olaszbástyát építettek, tornyokkal erősítették, egyetlen kapuját felvonóhíd segítségével tudták lezárni (a mai kapu nem az eredeti, hanem 1817-ben készült). Ekkor fúrták 81 méter mély kútját is. Raktárként és határőrkaszárnyaként is használták, majd a 18. század végétől kezdve rövid megszakításokkal egészen 1954-ig börtön működött benne. 1848 előtt sörözőt is üzemeltettek falai között. A várban ma középkori étterem és fegyverkiállítás működik. A domboldalt parkerdő borítja, melyet sétányok szelnek át.