2010. augusztus 8., vasárnap

Lómező és rókagomba


Nem szívesen árulom el nektek ezt a helyet, mert meg vagyok győződve róla, hogy jövőre ellepitek gombász-szatyraitokkal Lómezőt mint annakidején választáskor a magyar hadak lovaikkal Rákosmezőt :). Felsőőr felé menet megálltunk pihenni egy Poiana Horea nevű falu szélén, egy erdőkitermelési út letérőjénél. Ennél jobb megállóhelyet keresve sem találhattunk volna... M. rögtön felnézett az erdőre, és - láss csodát - az utat szegélyező mohás part sárgásan mosolygott vissza ránk...




Poiana Horea egy mócvidéki község 424 románajkú lakossal. Úgy lett belőle Lómező, hogy valamikor Dealul Calului-nak nevezték és az akkori magyar karhatalom ugyanúgy szeretett minden helynevet lefordítani, mint a mostani román. A 19. századi nemzeti önállóságukért harcoló mócok szimbóluma lett ez a vidék. A falu 25 km-re fekszik Jósikafalvától, és csak a DJ108-as (gidres-gödrös) Albac-Câmpeni megyei úton megközelíthető. Tipikus mócvidéki falu apró, szétszórt házakkal, sok ilyen látható az Edélyi-középhegységben.



A falu a Béles-patak völgyén, több mint 7 kilométeres szakaszon húzódik. A házak egyes helyeken ún. ligetekbe csoportosulnak (Ciurtuci, Apa Calda), máshol szétszóródnak az 1300 méter magasságot is elérő hegyoldalakon. A faluban egy ortodox templom és egy elemi iskola is működik. Állítólag hamarosan elkészül a 2006-ban elkezdett ultramodern sípálya is, a tervek szerint ennek felvonója és éjszakai világítása is lesz (?). Nasztán.



Addig nem fog minket zavarni a sípálya, amíg csak télen fog működni és a nyári Lómező megmarad a mócoknak és az odatévedő gombászoknak ... Kb. háromórai "pihenés" alatt szedtünk egy veder apró, de annál finomabb rókagombát, amit később, de még aznap Felsőőrre (Fannikához) megérkezve M. lepárolt és le is fagyasztott :). Köszönjük szépen, Lómező, majd benézünk máskor is.


Nincsenek megjegyzések: