Merthogy Fanninak igenis megvannak a maga hagyományai Felsőőrön. Többek közt az, hogy(majdnem) minden szállóvendégének (juh)túrós palacsintát süt. Mi már jártunk egyszer nála az idén Péterékkel valamikor júniusban, de akkor csak egy rövid hétvégét töltöttünk az Aranyos völgyében, Felsőőrön található panziójukban. Akkor is sütött palacsintát nekünk. A fogadó is róla lett elnevezve: Pensiunea Fany Garda de Sus. A visszajáró vendégek doamna Fanikának szólítják és ketten, Vladimir nevű férjével, rendezik a kétépületes, nyolcszobás panziót. Nekünk nagyon tetszett a kedvességük, a nagy kertjük ami hátul lenyúlik az Aranyosig és az a rengeteg kirándulóhely, ahová innen el lehet jutni. Azért is jöttünk most vissza hozzájuk egy egész hétre.
Sajnos egy windows-telepítés során a panzióról készült fényképek elszálltak, így megpróbálom szavakba önteni Fanni-vendég-tapasztalataimat. A fogadó két épületből áll, az egykori (kibővített) családi ház és egy utólag épített kisebb, ugyancsak négyszobás, fedett terasszal rendelkező piros építmény. Mi mindkét alkalommal a piros házban aludtunk, mert ez újabb és valamivel modernebb berendezésű. Azonkívül minden testre szabott, semmi luxus, de minden megvan, ami feltétlenül szükséges. Mindkét házban van egy-egy közös konyha és minden szobához tartozik külön kis fürdőszoba. Ami viszont különösen jónak tűnt, az a házhoz tartozó nagy telek (kert) több asztallal és rengeteg füvesített hellyel, ahol az összes vendég elfért anélkül, hogy zavarta volna egymást. Ja és nem említettem az árat: ~ 20 USD/szoba/éj....
Felsőőr község (Garda de sus) az Aranyos felső folyásán, Campeni várostól északnyugatra, a DN75-ös főút mentén fekszik. Közigazgatásilag 17 falu tartozik hozzá, összesen 2190 (2002) lakossal. A környékbeliek mezőgazdasági munkával, erdészettel és állattenyésztéssel keresik meg mindennapi betevő falatjukat. Na meg újabban (kezdetleges, de annál lelkesebb) turisztikai szolgáltatásokkal. A község megkapta az európai falu címet amely infrastrukturális beruházásokkal, turisztikai programokkal és mindenféle ökologikus tevékenységekkel jár együtt.
Az európai falu programhoz hozzátartozik még a Aranyosfői-jégbarlang mellett felállítandó múzeum, az utak karbantartása és egy jellegzetes mócvidéki háztartás berendezése. A falu központjában található XVIII. századi Keresztelő Jánosról elnevezett fatemplom szerepel a Kulturális és Vallásügyi Minisztérium műemlékvédelmi listáján. Ebből a faluból rengeteg különleges helyre lehet ellátogatni: közel van az Aranyosfői-jégbarlang (Szkerisóra), a Ionele Kapuja-barlang, az Ördöngös-szoros rezervátum, a Vércsorog-vízesés, a Nagy-Kojba és Kis-Kojba barlangok, a Tauzi vízkitörés, a festői szépségű Kőház-tanya és reggelig sorolhatnám tovább.
Mivel a júniusi hétvégénkről, amikor felmentünk a jégbarlanghoz, nem készült bejegyzés, itt fogom megemlíteni, hogy igenis voltunk ott. A Péterék Santa-Féjével felmentünk több mint feleútig, onnan gyalogoltunk még 5-6 kilométert. Az Akol (Ocoale) tanyától ösvényen, fenyőfák között kb. háromszáz méter után drótkerítéssel bekerített szakadékhoz érkezünk. Tipikus nyáreleji időjárás volt, legalább 28 fokos meleggel. Az akna oldalába rögzített vaslépcsőkön ereszkedtünk le és az 50 méteres szintkülönbség 28 fok hőmérsékletcsökkenést jelentett. Igazán különleges érzés volt.
Fel voltunk készülve, volt nálunk meleg ruha, de láttunk olyan regáti csitriket is akik bugyiban-pólóban, elkékült ajkakkal reszkették végig a szervezett barlanglátogatást. A 3.000 négyzetméteres, jéggel borított Nagy-termet szintén acélszerkezetre rögzített járdán lehet körbejárni, azt mondják a jégtömb vastagsága fogyóban van, az 1940-es évek szintjéhez képest ma másfél méterrel alacsonyabban állunk. A látvány lélegzetállító, a jégképződmények pedig állítólag évente változnak, megújulnak. Ha egy lehetőség lesz rá, biztosan visszatérünk még ide, meg Felsőőrre, meg Fannikához...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése