2010. augusztus 16., hétfő

Berekfürdő


Budapestre indultunk tulajdonképpen, de útközben megálltunk néhány napra Berekfürdőn pihenni, fürödni. Berekfürdő egy Jász-Nagykun-Szolnok megyei község, amely a Karcagi kistérségben található. Az Alföld nagytájegységben, a Hortobágy és Nagykunság középtáj határán fekszik, a Tiszafüred-Kunhegyesi sík Kistájában. Autóval számunkra Karcag felől a legkönnyebben megközelíthető. Berekfürdő a Magyar Fürdővárosok Szövetségének tagja, alkáli-hidrogénkarbonátos, jódos gyógyvizére népszerű termál- és strandfürdő épült, amely évente 300 000 vendéget vonz ide.



Tóni bácsi és Éva néni jártak ide éveken keresztül, tőlük hallottunk először Berekfürdőről. Annyira megtetszett nekik, hogy ugyanahhoz a családhoz visszajártak sok éven át és mindenkinek melegen ajánlották-dicsérték ezt a fürdőhelyet. Sajnos Tóni bácsi már nem megy többet Berekfürdőre, tavaly temettük. Vele együtt egy olyan elbeszélőt, aki engem mindig lenyűgözött fantasztikus memóriájával és mesélőtehetségével. Név szerint emlékezett minden kollegájára akivel pályakezdő geológusként negyven-ötven évvel azelőtt ki tudja melyik istenhátamegetti bányában dolgozott, de még azoknak feleségére, gyerekeire és történeteire is. Köszönjük a tippet, Tóni bácsi, nyugodjál békében.



Azt mondják, hogy a nagykunsági tanyavilágban a már Hajdúszoboszlóról ismert Pávai-Vajna Ferenc 1928–30-ban 2 kutat fúrt melyeknek vize a hetvenes években gyógyvízzé lett minősítve. Az 1930-as évek végén épültek az első nyaralók, az 50-es években kerültek kialakításra a település utcái. Jelenleg kb. 555 lakó- és kb. 546 üdülőingatlan van, valamint 2 gyógyszálló és 1200 vendég fogadására alkalmas kereskedelmi szálláshely. Berekfürdőnek nincs évszázados múltra visszatekintő történelme, az 1920-as években ezen a vidéken mindössze 5 tanya állt 35 lakossal. A Karcag - Kunmadaras közötti területen, a Tatárülés nevű vasúti megállótól mindössze egy ősszel-tavasszal járhatatlan földút vezetett a pusztába.



A változások persze itt is elkerülhetetlenek voltak. A geológusok figyelme az első világháború utáni években az Alföld felé irányult, úgy vélték, hogy itt gazdag szénhidrogén lelőhely található. 1925-ben Pávai Vajna Ferenc főgeológus vezetésével kutatásokat kezdtek. A fúrás kezdeti nehézségei után Schmidt Eligius Róbert műszaki vezetõ által irányított munkálatok 1928. január 24-én sikerrel jártak. Maga a település 1992-ig Karcaghoz tartozott, azóta önálló község.



Berekfürdő - Búzavirág Vendégház. Mondjuk ezzel egy kicsit befürödtünk, ugyanis amikor megérkeztünk a tulajdonos egy teljesen más helyre vitt bennünket, mint ami az interneten szerepelt. Merthogy neki több helyen van kiadó szobája. Végülis az egyetlen hátránya az új szálláshelynek az volt, hogy a szobából nyíló fürdőszobának nem volt ajtaja, meg hogy időnként szörnyű bűz áradt be a szobába, valahonnan a kanálisból-pöcegödörből (?). Ja meg éjszakánként részegek (is) dorbézoltak az ablakunk alatt. És lengyel szomszédaink, pobedáék a fagyasztóból a cementre ejtették a hűtőtáskánk akkumulátorait amikor a wyborowkát tették-vették.



Falusi szállásadó - 3 napraforgó. 5309 Berekfürdő Búzavirág u. 27. Szeretettel várjuk kedves vendégeinket vendégházunkban. Helyben található 5db 2 személyes fürdőszobás emeleti szoba. A szobák pótágyazhatóak. Közös konyha, nagy terasz. A kertben szalonnasütési ill. főzési lehetőség, zárt, fedett parkoló. Hát egyszóval ez nem az volt, de a célnak megfelelt. Augusztus lévén, nem is találtunk máshol helyet. Az ár pedig jobb, mint tűrhető volt: kevesebb mint 20 euró/szoba/éj.


Nincsenek megjegyzések: