2010. február 28., vasárnap

Hag Purim 5770

.
Vasárnap elmentünk a Horea úti zsinagógába, ezúttal a Purim ünnepére hívtak meg zsidó barátaink: klezmer zenével csalogattak, aminek én persze nem is tudtam ellenállni. Pedig lassan többet járunk zsinagógába, mint templomba, és ez azért nem szép dolog egy hívő kereszténytől, dehát ez van... Miért nem mulatnak a reformátusok is a templomban zenével, viccmondással és borral, akkor biztos oda mennénk gyakrabban. Félretéve a tréfálkozást, bármilyen szomorú látvány ez a megtizedelt (ezredelt?), elöregedett közösség ami Kolozsváron megmaradt, azért jó volt látni, hogy voltak fiatalok is ezen a farsangi ünnepen (bár többségük gój volt, gondolom). Mint mindig ilyen ünnepi alkalmakkor, fellépett a Halmos Katalin vezette Talmud Tóra kórus.
.
.
.
A purim ugyanis nem más, mint a zsidó farsang. Minden vallás, minden nemzet ilyenkor, február környékén napokig ünnepel, mert utána a tavaszi ünnepek böjtje következik. A zsidók ezen az ünnepen a perzsa uralom alatt élő zsidó közösség megmenekülésére emlékeznek. Ezt a mi időszámításunk előtti 450 körül történt eseményt Eszter könyve örökíti meg. A purim név a „sorsvetést” jelentő pur szóból ered, azért, mert egy bizonyos perzsa hadvezér, Hámán így választotta ki az időpontot, amikor ki akarta irtani a zsidókat. I. Xerxész idejében (i. e. 485-465), Hámán miniszter mesterkedései ellenére Eszter királyné és Mordecháj nevű nagybátyja közbenjárására a zsidók megmenekültek a kiirtatástól. Ezek után a zsidók bosszút álltak, a bibliai Eszter könyve szerint rengeteg perzsát mészároltak le.
.
.
.
.
Elég az hozzá, hogy a purimhoz különböző vallási kötelezettségek kapcsolódnak. Az első, hogy a zsidók meghallgassák Eszter tekercsének közösségi felolvasását a zsinagógában az ünnepet köszöntő este és reggel, mely alatt az évben egy alkalommal hangoskodhatnak is, sőt mi több kötelesség Hámán nevének említésekor zajt csapni. Hát felolvasás nem volt, én még rabbit sem láttam ott. Egy másik előírás különböző finomságok küldése barátoknak, valamint adományt adni a szegényeknek, hogy ők se nélkülözzenek eme örömteli ünnepen. Ajándékot kaptunk mi is, egy kis zacskóban nagyon finom süteményt, hámánfület és egy tekercset utánzó papírt, amelyre a purim jelentése volt leírva. Mindennek betetőzéseként pedig lakomát csapnak, evés-ivással, ezen mi már nem maradtunk. Szokás még ezen az ünnepen különböző jelmezekbe öltözni, játékokat rendezni és különféle édességeket enni, mint például a flódni, vagy a már említett, képen is látható Hámán füle.
.
.
.

És akkor még nem is beszéltem a klezmerről, a híres kelet-európai jiddis hangszeres tánczenéről. A szó egy régi héber hangszeres zenészt jelentő kifejezésből ered, és főként a kelet-európai zsidó kultúra népzenei együtteseire vonatkozik. A kelet-európai zsidók körében egyes ünnepek alkalmával, valamint a lengyel, orosz és moldvai urak több napos lakodalmain szívesen meghívott, népszerű együttesek voltak ezek a zenekarok. Mindenféle – zsidó és nem zsidó eredetű – dalokat játszottak a megbízó igényei szerint; frivol tánczenétől az elégikus dalokig. Az elmúlt évtizedekben szerte a világon divatba jött a klezmer-zene, egyik neves képviselője ennek a műfajnak például a Budapest Klezmer Band. Jómagam is szívesen hallgatok tőlük felvételeket, sőt a youtube-on is érdemes rákeresni. Nos ilyen zene volt vasárnap a Horea-úti neológ zsinagógában a Mazel Tov zenekar előadásában.


Nincsenek megjegyzések: