Vasárnap felmentünk a botanikus kertbe, persze csak azért, hogy egy geoládát megkeressünk. Azt gondolom, kevés kolozsvári tudja, hogy a mai Kert a város negyedik ilyen jellegű létesítménye. Az első állítólag valahol a Farkas utcai református templom környékén lehetett, arról nem sokat lehet ma már tudni. A második növénykert a mostani Mócok útján, a 2-es számú poliklinika helyén volt. Ez a szerény méretű kert 1872-ig működött. Akkor, a Ferenc József Tudományegyetem megalakulásakor gróf Mikó Imre az egyetemnek ajándékozta a mai Clinicilor (Mikó) u. 5-7 sz. alatti kertjét. Az új botanikus kertet Kánitz Ákos botanika professzor szervezte és vezette haláláig, 1896-ig. Rövid időre (1896-99) a kert vezetését Istvánffi Gyula professzor vette át, akit Richter Aladár professzor követett a kert igazgatójaként 1899-1913 között.
A kert ügyeit nagyon rövid ideig Páter Béla professzor (igen: Páter-út ás Páter-forrás), majd 1914-től 1918-ig Győrffy István vezette. 1918 után a kolozsvári I. Ferdinand egyetem botanika professzora Alexandru Borza Gürtler Kornél főkertész munkatársával még 1920-ban kidolgozta az új botanikus kert alaptervét. A régi Mikó-kertből átköltöztették a mozgatható növényeket, az üvegházi anyagot s így a terv 1930-ra befejezést nyert. De már jóval korábban az új botanikus kert szervezési munkálatai annyira előrehaladtak, hogy Borza professzor 1925 júniusában megnyitotta a kert kapuit az érdeklődő közönség, a látogatók számára. A kert három dombon helyezkedik el, közöttük mély árkot ásott a Cigány-patak. Ennek következtében a felszínre kerültek a tájunkra jellemző, világhíres konkréciók, a feleki gömbkövek.
A botanikus kerten végigsétálva eszembe jut, hogy azon szerencsés emberek közé tartozom, akik megismerkedhettek és együtt kirándulhattak a kilencvenes években a kert egykori főkertészével, Jablonovszki Elemérrel. Akkoriban ő volt a kolozsvári EKE Osztály elnöke. Ha jól tudom, nagy rózsaszakember volt, nagyon szeretett kirándulásokon is a rózsafajokról beszélni. Sajnos három évvel ezelőtt az örök rózsamezőkre kirándult, én azonban biztos vagyok benne, hogy azóta már ott is főkertésszé nevezték ki.
A másik botanikus-kerti ismerősöm akire büszke vagyok az Feszt Gyuri. Gyerekkorától imádta a kaktuszokat, sajnos egy olyan rendszerben nőtt fel ő is, amikor nem a kaktuszokat, hanem a kommunistákat kellett volna szeretni ahhoz, hogy szakmailag érvényesülhessen. Hál'Istennek a rendszer ment, a kaktuszok maradtak, így Gyuri is visszakerült a Botanikus Kertbe, ezúttal nem mint szakképzetlen munkás, hanem mint okleveles mezőgaszdász, később kaktuszfőnök. Ez azt jelenti, hogy egyelőre ő a kert melegházainak és kaktuszainak a főkertésze, remélem nemsokára ő lesz az egész Botanikus Kert főkertésze sőt igazgatója. Akkor majd nem kell belépődíjat fizessek, ha a víztoronyból akarom a várost lefényképezni..
Akik a tegnapelőtti bejegyzésemet esetleg nem olvasták: tegnap, december 17.-én Hanukka ünnepi estre voltunk hivatalosak a Horea úti neológ zsinagógába. Örömmel és némi szorongással fogadtuk el a meghívást: attól féltünk nehogy valamit rosszul csináljunk és vendéglátóinkat kellemetlen helyzetbe hozzuk, hiszen nem ismertük a rituálékat, szokásokat. Mint kiderült, teljesen alaptalanul aggódtunk: egy nyitott, rituálémentes, kellemes és "dumás" társaságba csöppentünk, ahol nemhogy kinézték volna, de úgy tűnt még örvendtek a magunkfajta másvallásúaknak. Annyi mindent tanultam és annyi mindent mondhatnék ezekről az emberekről, hogy külön blogot írhatnék erről a témáról. Előszöris el kell mondanom, hogy nagyon jól éreztem magam ezen az ünnepen. Akár azt is mondhatnám, hogy otthonosan éreztem magam, hiszen az ő hitük az én hitem is, az pedig, hogy az én hitem nem az övék is, arról nem tehetünk sem mi, sem ők.
Az egyetlen szokásbeli eltérés, ami szerencsére idejében feltűnt nekem, az a fejfedő volt. Még üresek voltak a padok, amikor megérkeztünk, leültünk valahova hátra, néhány perc után megérkezett egy idős házaspár, a férfi éppen elénk ült le és elnéztem ahogy leveszi a kabátját, de a sapkáját nem. Akkor jöttem rá, hogy én mindenkivel ellentétben fedetlen fővel üldögélek ott, jóindulatúan megpróbálva elvegyülni közöttük :) Megkérdeztük K. vendéglátónkat, mi a teendő, erre ő rögtön elszaladt és hozott nekem egy egyszeri használatú papondekli kippát, vagy yarmulke-t, amiről én csak most tudtam meg, hogy az általam ismert neve, a sábeszdekli az teljesen helytelen és pejoratív. A A kippa (koponyafedő) egy vékony, kerek fejfedő, amelyet a hagyományőrző zsidó férfiak (egyes esetekben nők is) viselnek. Használata Isten iránti tisztelet és hódolat jelképe, a viseletének kötelezettsége pedig a Talmudban van megírva.
És akkor meséljek a szertartásról. Lehet azért, mert a Hanukka nem a Tóra ünnepe, hanem úgy is lehet mondani, hogy világi ünnep, egy háborús győzelem ünnepe, én semmiféle vallási szertartást nem észleltem. Beszédek hangzottak el és kórus énekelt, az egyetlen vallásos jellegét az ünnepnek maga a zsinagóga adta, ami végülis a zsidó istentisztelet helye, de ugyanakkor bét kneszet, a gyülekezés háza is. Szóval nem tudtam rájönni, mennyi volt az istentisztelet és mennyi az ünnep, olyan érzésem volt, mintha az rmdsz tartana ünnepi műsort a kétágúban március 15-én. A másik számomra meglepő dolog a gyülekezet nyelve volt: annak ellenére, hogy a legtöbb (kolozsvári) résztvevő otthon magyarul beszél egymás közt, a beszédek románul hangzottak el, tehát (az örményekkel ellentétben, akik ma nálunk örmény-románok és örmény-magyarok) a zsidók az állam nyelvén tartják beszédeiket, annak ellenére, hogy néhány szónok csak törte a román nyelvet.
Következzék hát a Hanukka mondanivalója abból, amennyit én értettem a tegnapi beszédekből: Rózsa Emeric, a buchenwaldi haláltábor túlélője, a Hitközség ideiglenes (?) kolozsvári elnöke röviden bemutatta az ünnepet és a jelenlevőket, ezután következett egy kórusösszeeállítás, majd két beszéd következett, utána újra kórus, Halmos Katalin tanárnő vezetésével. Egy idős rabbi és egy fiatal bukaresti hivatalnok mondott beszédet. Nem vitatkoztak, nem mondtak ellent egymásnak, csak két külön üzenetet láttak a Hanukka gyertyáiban. Ugyanis a zsidó kutatók évszázadok óta vitatkoznak azon, hogy milyen sorrendben kell a nyolc plusz egy gyertyát meggyújtani. Az egyik irányzat azt hangoztatja, hogy mivel azt a csodát ünneplik, amikor az olaj nyolc napig nem fogyott ki a menórából, első nap egyet kell meggyújtani, majd mindennap még egyet, amíg az összes gyertya ég. Ezt hirdette az idősebbik szónok, Ehrenfeld Abraham rabbi.
A fiatal bukaresti vendég, Erwin Simsensohn színész (ld. Amatorul) azonban a győzelem ünnepét hirdette, szerinte ideje változtatni a sorsüldözött zsidók sztereotípiáján és a Hanukkában azt látni, ami valóban megtörtént: egy maroknyi zsidó ifjú a hit segítségével legyőzött egy sokkal nagyobb és erősebb görög sereget. Namost itt a gyertyagyújtás sorrendjéről nem volt szó, azonban valahol olvastam, hogy a győzelem-ünnep képviselői azt szeretnék, ha egyszerre gyújtanák meg az összes gyertyát, és aztán mindennap eggyel kevesebbet, ezzel jelképezve a győzelem pillanatnyi fontosságát. Legalábbis én ennyit értettem beszédeikből.
S ha már ennyire elmélyültem a hanukka értelmezésében, itt van a tradicionális hanukkai vacsora, a hremzli receptje. Hagyományosan serpenyőben, olajban sül, van magyar, sőt tót neve is, ez ugyanis nem más, mint a lapcsánka. Hozzávalók 4 személyre: 1 kg krumpli, (4 murok) 1 fej hagyma, 3-4 evőkanál liszt, só, bors, a sütéshez (oliva)olaj. A vöröshagymát vágjuk kis kockákra, és nagyon kevés olajon pirítsuk aranysárgára. Hagyjuk hűlni, közben a meghámozott burgonyát (murkot) reszeljük le, a levét nyomkodjuk ki. Szitáljuk hozzá a lisztet, s keverjünk bele annyi aludttejet (esetleg tejfölt), hogy sűrű tésztát kapjunk. Vigyázzunk, ha sok a liszt, kemény lesz a lapcsánka! Végül adjuk hozzá a hagymát, keverjük össze, és sózzuk, borsozzuk. A kész masszát pihentessük 10-15 percig. Ezután serpenyőbe tegyünk pici zsiradékot, s ha már forró, merítsünk bele egy-egy kanálnyit a masszából, amelyet a kanál hátával kissé lapítsunk el. Süssük meg mindkét oldalát lassú tűzön piros ropogósra.
És még nem is beszéltem a ladino-ról (mondom, hogy nem tudom abbahagyni :). A ladino (sefardí) egy zsidóspanyol nyelvváltozat, amely a kasztíliai spanyol nyelvnek a középkori Spanyolországból kiűzött zsidó családok ajkán fennmaradt, archaikus vonásokat őrző formája, amelyet Kis-Ázsiában, a Balkán-félszigeten, illetve Amerikában mintegy 110 000-en beszélnek, valamennyien kétnyelvűségben az adott ország nyelvével. Eredetéről annyit, hogy 1492 után a zsidókat távozásra kényszerítették Spanyolországból, az innen elmenekült zsidók (a szefárdok) szétszóródtak Afrikában, Nyugat-Európában és az oszmán-török uralom alatt álló európai területeken. Leszármazottaik a 20. században az amerikai kontinensre is áttelepültek. A szefárdok közösségei még az idegen nyelvi környezetben is megőrizték nyelvüket, a 15-16. századi spanyol nyelvállapotban, bár a befogadó közeg nyelve hatással volt rá. A bejegyzés címét adó Nyolc kis gyertya például ladino nyelvű hanukkai ének (ld. a lenti videót).
Néhány napja igazán ritka megtiszteltetés ért bennünket: régi ismerőseink meghívtak a holnapi Hanukka szertartásra a Horea úti zsinagógába. Mint minden kultúrált, nyitott és kiváncsi európai polgár, nyilvánvaló örömmel fogadtam, fogadtuk a meghívást. A volt Wesselényi, ma Horea úti neológ zsinagóga az egyetlen működő zsinagóga Kolozsváron és ugyanakkor a haláltáborokban elpusztult észak-erdélyi zsidóság emléktemploma. A város neológ hitközségének első vezetője a neves tudós, Eisler Mátyás főrabbi volt, a sémi nyelvek magántanára az itteni egyetemen. A mór stílusú (patkóíves) zsinagóga Hegner Izidor vasúti mérnök tervei alapján épült 1887-ben. A zsinagógát 1927-ben a vasgárdisták dúlták fel, majd 1944 június 2-án a várost ért légitámadás során a templom is bombatalálatot kapott, 1951-ben állították helyre. Nos, én itt szerettem volna a magam begyepesedett tudatlanságában velük együtt ünnepelni a "zsidó karácsonyt". Nasztán!!! Még jó, hogy idejében utánanéztem: a wikipédia szerint a karácsony a keresztény vallás talán legnagyobb ünnepe, míg a hanukka a zsidó ünnepek közül a kevésbé jelentősek közé tartozik. Az ok, ami miatt sokan egyáltalán úgy gondolják, hogy a két ünnepnek köze lenne egymáshoz, az, hogy naptárilag közel vannak és ilyenkor az emberek hajlamosak azonosítani a két ünnepet.
.
.
.
.
A hanukka, avagy a fények ünnepe, egy olyan zsidó ünnep, amely a makkabeusoknak a szíriai görögök feletti győzelmére, a jeruzsálemi szentély megtisztítására és újraavatására, valamint a nyolc napon át égő mécses csodájára emlékezik. Azon kevés zsidó ünnepek közé tartozik, melyek nem a Tórán alapulnak, és abban egyedi, hogy egy hadi eseményt örökít meg a nép emlékezetében. Az i. e. 2. század közepén a Júdeát kormányzó görög uralkodó, IV. Antiokhosz az eddig vallási önállóságot élvező Júdeában korlátozó intézkedéseket vezetett be, hogy elősegítse a hellenizmus térhódítását. Elhelyezte Zeusz szobrát a Szentélyben, megszentségtelenítve azt, és arra kötelezte a zsidókat, hogy a Tóra szigorú tilalmát megszegve boruljanak le a városokban körülhordozott bálványok előtt. Ennek hatására egy Modiin nevű kisvárosban a Hasmoneus családból származó Mátitjáhu felkelést robbantott ki, majd fia, Júda Mákábi vezetésével egy maroknyi zsidó csapat győzelmet aratott a túlerőben lévő szír-görögök felett, megtisztították a szentélyt és újból felavatták azt. Ennek emlékére nevezték el az ünnepet hanukkának, ami héberül „felszentelést” jelent.
.
.
.
.
..
.
Miután a makkabeusok megtisztították a szentélyt, csupán egy napra elegendő kóser olajat találtak, amellyel meggyújthatták a szent gyertyatartót, a menórát. Új olaj előállítására nyolc napra volt szükség, de ekkor a hagyomány szerint csoda történt: az egy napra elegendő olaj nyolc napon át égett. Ennek emlékére a hanukka első napjától kezdve minden este eggyel több gyertyát gyújtanak meg a zsidó családok, és olyan helyre teszik őket, ahol hirdethetik az isteni csodát. A gyertyatartót, amelybe a gyertyákat helyezik, Hanukkija-nak hívják. Ez az ünnep a téli estéken különösen meghitt és sok vidámsággal teli. A gyerekek trenderlivel (lenti képen látható hanukkai pörgettyű, m.n. dreidel) játszanak, olajban sült finomságokat kapnak és hanukkai dalokat énekelnek. A középkortól kezdve ezen az ünnepen ajándékot is kapnak a zsidó gyerekek, mert a karácsonyt megünneplő keresztényekkel szemben rossz érzés lenne nekik, ha ők nem lennének megajándékozva. Korunkban előfordul, hogy a hanukka minden napján ajándékkal kedveskednek a gyermekeknek, ezzel is erősebbé téve a vallási hovatartozás érzését.
.
.
.
.
. És akkor most a gyengébbek kedvéért el kell még mondanom, hogy a zsidóság egyik legrégebbi jelképe, a menóra egy hétágú gyertyatartó, amely a Mózes által látott égő csipkebokrot szimbolizálja. Eredetileg a menóra olajlámpás volt, csak sokkal később, a gyertya feltalálása után vált gyertyatartóvá. A hanukkijának, azaz a hanukkai menórának kilenc ága van, nyolc normál gyertyatartó és egy „szolga” (sámás vagy sámesz). A „szolga” segítségével kell meggyújtani a nyolc gyertyát vagy mécsest. Első nap egyet, másodikon kettőt és így tovább. Az ünnep végén minden láng ég (nyolc plusz a szolga), így szimbolizálva, hogy az olaj kitartott nyolc napig. Vigyázat tehát: minden hanukkija menóra, de nem minden menóra hanukkija! És akkor a magam kálvinista szilágyi-székelységében hozzátenném még, hogy elég nagy baj az, hogy ritka esemény a világtörténelemben a győztes szabadságharc. Nekünk legalábbis nem jött össze. Akkor ne csodálkozzunk, hogy a makkabeus hősök emlékünnepe, a Hanukka mindmáig az egyik legkedveltebb, legmeghittebb zsidó ünnep világszerte. Bárcsak nekünk, magyaroknak is lenne ilyen ünnepünk...
.
.
Kellemes Karácsonyt Mindenkinek és Éljen a Szabadság!
Negyedszerre nem mondom el miről szól a geocaching: annyit azonban illik tudni róla, hogy ez egy olyan szabadidős tevékenység melyen bárki résztvehet, legkönnyebben egy GPS helymeghatározó rendszer segítségével. Az első olyan számítógépes játék, amely arra buzdít, hogy felállj a gép mellől és kimozdulj a házból. Minden egyéb információ megtalálható a http://www.geocaching.com/ honlapon, ennek tanulmányozása után indulhat is a GPS-es kincsvadászat. A mi negyedik geoládánk egy 35 mm-es filmtekercs-doboz, annak elrejtési helyének a leírása itt következik:
A British Council az Egyesült Királyság kormányhivatala, amelynek elsődleges feladata a brit kultúra terjesztése szerte a világon: első romániai irodáját 1938-ban nyitotta a román fővárosban. Tulajdonképpen Bukarest volt egyike annak az első öt fővárosnak (Aténnel, Alexandriával, Kairóval és Lisszabonnal együtt), ahol a British Council először tengerentúli irodát nyitott. 1989 előtt a British Council volt az Egyesült Királyság nagykövetségének egyetlen kulturális részlege. A romániai rendszerváltást követő óriási információigény következtében a British Council külön irodát alapított a főváros egyik gyönyörű villájában. 1991 óta helyi kapcsolatokat alakított ki Brassó, Kolozsvár, Konstanca, Iasi, Nagyszeben és Temesvár helyi intézményeivel és több helyen regionális irodát nyitott. A kolozsvári British Council akkreditált Cambridge ESOL vizsgáztatóközpont. Könyvtáruk gazdag audió-, videó-, elektronikus és nyomtatott anyagot nyújt az érdeklődőknek.
British Council (Consiliul Britanic), instituţia guvernamentală a Regatului Unit care reprezintă cultura britanică în toată lumea, s-a înființat în România la începutul anilor 1938. Bucureștiul a fost printre primele cinci orașe unde și-a deschis birou, lângă Atena, Cairo, Alexandria și Lisabona. Înainte de 1989, British Council din România era doar o parte din secțiunea culturală a Ambasadei Britanice. Datorită interesului major manifestat de români față de informațiile din Marea Britanie, în 1990 Consiliul Britanic s-a mutat într-o impozantă vilă din capitală. După 1991 au incheiat contracte de parteneriat cu instituții locale din Brasov, Cluj, Constanta, Iasi, Sibiu și Timisoara. British Council Cluj este centru acreditat de examinare Cambridge ESOL. Biblioteca lor oferă o colectie bogată de resurse audio, video, electronice sau tipărite, acces internet și servicii de videoconferință, asigurând celor interesați o locație plăcută pentru studiu și cercetare.
The British Council came to Romania as early as 1938. Bucharest was in fact one of the first five cities in the world where the Council set up an overseas office, along with Athens, Alexandria, Cairo and Lisbon. Before 1989, the British Council formed the Cultural Section of the British Embassy. Because of the enormous demand for UK information and expertise that followed the opening of Romania, in 1990 the British Council established a separate presence in Romania in a beautiful villa. Since 1991 they have set up partnerships with local institutions and developed our regional presence in Brasov, Cluj, Constanta, Iasi, Sibiu and Timisoara. British Council Cluj is an accredited Cambridge ESOL Examinations Centre. Their library offers a rich collection in various fields of audio, video, electronic and printed resources, internet access and video-conference services, ensuring a pleasant venue for study and research.
