Budapest 9: Duna-korzó

.

Inkább az esti képek különlegessége miatt ragaszkodtam, hogy ezek felkerüljenek ide. Budapest by night. Vagyis magyarul: ami szép az szép. A képen látható Széchenyi lánchíd Budapest legrégibb és legismertebb hídja, a magyar főváros egyik fő jelképe. Építését gróf Széchenyi István kezdeményezte és báró Sina György finanszírozta. A Lánchíd volt az első állandó híd Pest és Buda között, a munkálatok 1839-ben kezdődtek, a kész hidat 1849-ben avatták fel. Tervezője az angol William Tierney Clark, a kivitelezés irányítója a skót származású Clark Ádám volt. Utóbbiról nevezték el az Alagút és a Lánchíd közötti teret (Clark Ádám tér). A hídfők oroszlánjait Marschalkó János lőcsei szobrászművész készítette.

Peter és Paul utolsó Budapesten töltött estéjükön is velünk akarták vacsorázni (fontos bejelentenivalójuk volt ;) így aztán a Dunapartot korzóztuk végig egy hangulatos vendéglőt keresve. A díszes kandeláberekkel ékesített, padokkal ellátott sétány körülbelül száz évvel ezelőtt épült ki, sétára és a Dunai panoráma élvezetére csábítva a turistákat és persze a budapestieket is. A mai korzó őse, a Duna déli szakaszánál telepített fasor, már több mint 200 éve megkezdte karrierjét a belvárosi plébániatemplom közelében ahol egykor a hajóhidat kikötötték. A jelenlegi sétány használatának szokása, mint minden jó dolog a mai Budapest életében a Millennium idején alakult ki.

Márai Sándor 1937-ben így jellemezte: "Mi ez a Dunakorzó? Egyelőre egy tucat kávéház, zenével, szép nőkkel, városias közönséggel, teraszokkal, s a hozzávaló csodálatos távlattal, a Várral, a Gellérthegy és a hidak látképével. Mégis mindezen túl, valami, amihez fogható ebben az összeállításban nincs sehol a világon. Ez a pesti kirakat, amely csillog és lebeg - mintha a Duna lebegtetné! - s egyszerre világváros és strand, egyszerre szalon és kikötő…" Végülis félórányi séta után a Dunacorso Étteremnél állapodtunk meg. Ennek az étteremnek az az 1871-ben felépült, négyemeletes, neoreneszánsz stílusú Thonet-udvar ad helyet, mely mára a Világörökség részeként védett műemlék lett. Az egykori bérpalota az egyetlen épület amely a régi híres Duna-parti szállodasor épületegyütteséből napjainkra fennmaradt.

.
A mai Dunacorso Étterem helyén százharminc éve mindig étterem vagy kávéház üzemel. A mostani étterem honlapja szerint a legelső a Szidon nevet viselte, majd ezt követte az Ulits kávéház. A vendéglátóhely életében jelentős szerepet játszott Paulin Lajos, a Negresco kávéház és a Prince of Wales étterem tulajdonosa, aki 1940-ben vette át az akkor már Dunacorsóra keresztelt kávéházat. Ennek egy részéből ő alakította ki az Ambassadeur luxuséttermet és bárt, melyek népszerű és jól menő üzletek voltak. 1971-től az éttermet az egykori legendás vendéglős, aki korábban a hűvösvölgyi Hársfa éttermet vezette, Schuch József vette át, az ő családja üzemelteti ma is. Én füstölt sajttal gratinírozott szűzpecsenyét ettem merlot mártással és zöldséges tagliatellével, utána pedig a Gundel palacsintának sem tudtam ellenállni :). Márai sem ehetett különbet itt hetven évvel ezelőtt.