2008. november 16., vasárnap

Csigadomb-futam




Vérszemet kapva múltheti EKE-túrámon, vasárnap reggel M. is Péter is kapva kaptak az alkalmon, hogy a buszos-gyalogos körutat ők is megjárják. Végül nagy nehezen Erzsike is rávette magát, hogy velünk jöjjön. Már majdnem kiléptünk az ajtón, amikor Péter telefonált, hogy nem lehetne valahogy csúsztatni az indulást egy órával, mert éppen telefonált Noémi lánya, hogy menjen ki utána Szovátra, mert ott buliztak és nincs mivel bejöjjenek. Nem voltam nagyon elragadtatva tőle, dehát mit meg nem tesz az ember a barátaiért: levetkőztem és kiporszívóztam a nagyszobát, merthogy addigis.





Az útvonal ugyanaz volt, mint a múlt héten az EKÉ-vel: 31-es busz végállomása Kisbács, Bácsi-torok, McGalagony-út (ezt én neveztem el: a Bácsi-torok és a Csigadomb közti kaptató, rogyásig tele galagonyabokrok szegélyezik), Csigadomb, lefelé sípálya, majd Dónát-út végállomás. Más szóval Bácsiga-túra. Az idő is kiderült, a köd is felszállt, minden feltétel adva volt egy jó kis sétához: erre Péternek eszébe jutott, hogy CFR-meccs lesz hat órától (sőt engem is hívott), így aztán a sétából erőltetett menetelés lett, de azért jó volt. A Csigadomb bokrai ilyenkor tele vannak valamilyen rajtuk élősködő futónak bolyhos-gyapjas fehér virágával, napsütésben az ember azt hihetné, hogy újra tavasz van és nyílik a paducsel :).



Fenn a Csigadombon csak kis tüzet raktunk, éppen a bokrok alól összeszedett rőzséből: nem akartunk sokat sütni, viszont egy ilyen őszi-téli kiruccanáson mindig jólesik a meleg étel. Nekem a nyársonsült kolbász a kedvencem, ámbár vásárláskor általában nem találom el a jóízű kolbászt. (Ebben az országban nincs, nem volt és nem is lesz kolbászkultúra, ugyanazon nevű kolbásznak következő alkalommal teljesen más az íze, de azért tovább próbálkozom...). Na és ehhez társul még a finom, ropogósra sült szalonna utánozhatatlan íze, aromája. Mustárt - ha van itthon - legtöbbször viszünk magunkkal. Péter mindig eszik hozzá vöröshagymát, én is szeretem, de mostanában nem eszem mert másnap is érzem a számban az utóízét:). Ha egy lehetőség van, piciny kocka sajtot is szeretek mellé falni :). Ínyenc vagyok vagy kiránduló?



Reményik Sándor: Csigadomb (részlet)

A vadbozót közt jó volt tévelyegni,
Gyűjteni üres csigaházakat,
S a lakatlan, gazdátlan házikókba
Beleálmodni úrnak - magamat.

Gyerekkorom alvó lapályai:
Holdfényben úszó sejtések felett
Az a kicsi halom: a Csigadomb
Állt és jelentett örök hegyeket.


.
Reményik Sándor sírja a Házsongárdi temetőben
.

Nincsenek megjegyzések: