Jókai Mór: Egy magyar nábob

Mielőtt nyáron nyaralni indultunk volna Görögországba, újra elkezdtem olvasni (én már nem is tudom hányadszor) A magyar nábobot. Bárki láthatja a jobboldali kedvenclistámból, hogy Jókai nincs rajta. Nem top ten. Talán azért mert (eredeti nevén Jókay Móric) nekem mindig kissé mesterkéltnek tűnt. Vagyishogy képzeld magad helyébe: negyvennyolcat írunk, huszonhárom évesen részt veszel a 12 pont megfogalmazásában: oké. Március tizenötödikén színházba mész amíg barátod éppen verset szaval valami lépcsőn: no problemo. A Bánk Bán alatt Gertrúd királynétól kokárdát kapsz 'forradalmár' melledre: minden a legnagyobb rendben. De miért kell azért feleségül venned a 8 évvel idősebb Gertrúd-dívát, Laborfalvi Rózát, akinek ráadásul van már egy házasságon kívüli gyermeke is? Hát nem tudom ... talán szerelemből ... talán polgárpukkasztásból ... talán Jókai a magyar irodalom első punkja ... ki tudja? Szóval Jókai nálam nem top ten. Mert mesterkélt. Olyan mint aki az iskolában tanulta, hogyan kell regényt írni. De kötelező olvasmány volt :). És akár az iskolában tanulta, akár ő találta ki, Jókai tudta hogyan kell regényt írni. És én olvastam. Hányszor kötelező Jókait olvasni?

.

.

Harmincnyolc év házasság után meghalt Jókai felesége, Laborfalvi Róza. Ettől kezdve fogadott unokája, Jókai Róza házában élt, aki Feszty Árpád festőművész (ld. Feszty-körkép) felesége volt. Aztán, 1899-ben, 78 éves korában, feleségül vette az akkor 20 esztendős Nagy Bellát. Az eseményt a közvélemény óriási felháborodással fogadta. (Szeretem a közvéleményt ezért, de Jókait is szeretem regényeiért. Nem tudom kinek a pártjára álljak: sosem álltam a közvélemény pártján, nem fogom most elkezdeni.) A pár nem törődött a támadásokkal, külföldi utazásokra mentek és Jókai töretlen lendülettel írta regényeit, bár ezek színvonala már nem érte el a korábbi remekművekét. Jókai Mór 1904 tavaszán Nizzából hazatérve megfázott. Életének nyolcvanadik évében hunyt el tüdőgyulladásban. Vele lett teljessé a magyar romantika, életművének száznál is több kötetével Jókai mindmáig a legolvasottabb magyar író. Magam sem lehetek ez alól kivétel: Jókai Mór az a magyar író, akinek legtöbb regényét olvastam.

.

.

A magyar nábob-ot először serdülőkoromban olvastam, amikoris nyilvánvaló, hogy - talán - keresztnevünk azonossága miatt (is) Kárpáthy Abellinóval azonosultam leginkább. Akkor Kárpáthy Béla cool-nak tűnt, főleg amiatt - gondolom - hogy külföldön élt és nevelkedett. Hej mennyire szerettem volna akkoriban én is külföldön költeni el apámnak azt a pénzét ami nem is volt neki. Később, felnőttkoromban másodszori (?) olvasásra rájöttem, hogy Kárpáthy Béla tulajdonképpen negatív hős (pedig akkor már a cégemnek a neve is Abellino volt) és hát nábob nagybátyja, Kárpáthy János a pozitív, hiszen ez élete utolsó szakaszában rájön, hogy - Abellinón bosszút állva - az ország felvirágoztatására kellene fordítsa hatalmas vagyonának egy részét, majd Abellino célbavett áldozatát, az ifjú és ártatlan Mayer Fannit maga veszi el feleségül. Most, (nem vagyok meggyőződve, hogy nem több mint harmadszori olvasásra) meggyőződtem, hogy a pozitív hős itt nem is lehet főszereplő. A pozitív hős talán Szentirmay Rudolf, vagy annak felesége (?). A magyar nábobban mindenesetre a főszereplő nem pozitív és a pozitív nem főszereplő. Na most akkor jövök én és azt kérdem: hát az élet nem így működik? Dehogynem. Mindannyian főszereplők vagyunk a magunk életében, csak éppen nem biztos, hogy pozitív szerepet játszunk benne . . . :)

Wass Albert: Elvásik a veres csillag

.

Hát ez vagyok én. Ha egyszer elkezdek valamit, nem tudom abbahagyni. Évekig nem olvasok Wass Albertet, aztán veszem sorban egyiket a másik után. Olyan (magyar) könyv-árak vannak Kolozsváron, hogy amikor nagyon ritkán eljutunk Budapestre, több könyvet vásárolunk egyszerre, hogy legalább egy ideig kitartson. Így került kezembe most az Elvásik a veres csillag. Én akkor úgy néztem, hogy a Tizenhárom almafának a folytatása, aztán utólag kiderült, hogy tizenkét évvel később íródott (bár attól még lehet a folytatása). Mindenesetre nekem leginkább ezek a Wass Albert regények tetszenek: amik székelyekről szólnak. Csodálom is mindvégig amíg olvasom: Honnan tudja egy mezőségen született gróf, hogyan gondolkozik a földhözragadt székely? Valahonnan csak tudja.

.

"Tánczos Csuda Mózsi éppen a házfödelet javította, amikor a muszkaruhás idegen megjelent a domboldalon. Gyalogosan jött fölfele az ösvényen, s egyedül. Barna képű, pocakos, kicsi ember vollt, derekán pisztoly, sipkáján veres muszka csillag. Mózsi ott fent a háztetőn tette magát, mintha nem is látta volna. Kalapálta szorgalmasan a frissen hasított jó szagú zsindelyeket a csorba födélre, de bent a fejében gyorsan számadást készített magának a helyzetről. Az asszony meg a gyerek oda voltak barabolyt ásni az erdőn. Velük volt a kutya is. Ezekért hát nem kellett aggódni. A tehén ott legelt a pajta megetti zsenge tavaszi füvön, elrejteni késő lett volna. Viszont a puska fent volt biztos helyen a szikla likában, emiatt nem lehetett baj."

.

.

.

"Mózsi keze megszorította az asszony karját. – Nézz ki a résen – súgta oda rekedten –, látod a füstöt? Az asszony odatapasztotta arcát a durva deszkához. – Búcsúzik a fiad – morogta Mózsi az asszony fülébe –, így beszéltük volt meg. Rozáli felnyögött s a vállai megrázkódtak, némán. De akkor már mások is látták a füstöt. – Füst – morogta valaki –, fekete füst. A Bajhegyen. – Szurokfüst – toldotta meg egy másik –, lármafáknak volt ilyen füstjük hajdan. Bajt adtak hírül. – A baj megjött ugyancsak – sóhajtott valaki. – Ma egyebet jelent az a füst – szólt reájok Mózsi, s a hangja olyan különösen csengett, hogy többen is feléje fordultak a marhakocsi homályában. – Mit jelent? – kérdezte meg a vénember. – Azt, hogy még maradt székely a hegyen – felelte Mózsi.

A Tizenhárom almafában még a románoké Erdély, aztán jönnek a magyarok, a háború, majd a végén az oroszok. Mózsi mindig feltalálja magát, elviszi medvére vadászni a brassói román prefektust, aztán a magyar tiszteket, végül az orosz komisszárt is, akik közül senki sem képes lelőni nemhogy egy medvét, de valószínűleg még egy nyulat sem – de ez Mózsinak nem akadály, ő mindegyiknek „tálcán kínálja” a vadat, és ezzel mindegyikőjük rokonszenvét, néha-néha háláját is elnyeri. Az Elvásik a veres csillagban 1946 tavaszától követhetjük tovább az eseményeket, amikor is Mózsi segítségével a falu még egy Sztálin-féle hatalmas pléh vörös csillagot is elnyer, a „mintagazdasággal”. Valójában parlagon hevernek a földek, mert az oroszoknak senki sem hajlandó dolgozni, miután a férfiakat kényszermunkára hurcolták, de Mózsi székely furfangjának ez nem jelent akadályt: "Ami ezelőtt a tied volt, az most a másé. Ami ezelőtt jó volt, az most rossz. Ami ezelőtt okosság volt, az ma lopás, s ami ezelőtt lopás volt, az most törvény. S mindezt együtt úgy nevezik, hogy szociálizmus. Érted már? - Nem én - vallotta be a gyerek. Mózsi sóhajtott. - Majd ha megnősz, okosabb leszel. De reméljük, hogy addigra már nyoma se lesz annak a csillagnak."

.

Tabasco-paprika a teraszon?

.
.

Talán kevesen figyeltek oda biológiaórán, hogy magát a paprikát, azaz a Capsicum nemzetséget a burgonyafélék (Solanaceae) családjába soroljuk. Latin neve pedig a termése csípős ízére utal (capsis = „csípés”). Nálunk a teraszon immár évek óta terem egy fajta apró hosszúkás csilipaprika, én már nem is emlékszem kitől kaptuk az első magokat, azóta miden ősszel megszárítjuk és levesbe, ételbe aprítva használjuk. Csíp mint a tüzes mennykőcsapás: minden évben meg vagyok győződve róla, hogy az újraültetéstől elvadul és elveszti erejét, de nem. Amilyen kicsi, olyan erős. (Legalábbis ez a miénk). Idén aztán nem is tudtam megállni, hogy ne dicsekedjek el vele: új helyre tettem, a terasz nyugati oldalára, itt aztán olyan termése van, mint soha. Szeptember vége van és még alig pirosodik (ez kissé aggaszt, de most már kivárom), de ilyen bő termése még nem volt soha. Hiába, a napsütés a jó termés első feltétele (eddig északi oldalon volt ez a paprikánk, nem sok fényt kapott).

.

.

.

A paprikanemzetség valamennyi faja Közép-, illetve Dél-Amerikából származik, de mára már szerte a világon termesztik. Mindenki tudja, hogy az amerikai indiánok nemcsak ismerték, de termesztették is a paprikát. Hozzánk, Európába Kolumbusz orvosa, Chanca hozta az első paprikákat, az akkori példányok nagyon hasonlítottak a mostani díszpaprikákra. (Lásd a fenti fényképen a teraszunkon található díszpéldányt.) Így aztán a paprikát leginkább dísznövényként termesztették színes bogyójáért, fűszerként ugyanis csak lassan hódított teret mivel azt híresztelték róla, hogy mérgező. Mint mindenütt, nálunk Erdélyben is mint érdekesség jelent meg először a főúri kertek ritkaságai között. Csak a 18. században vált általánosan ismertté; legelső termesztő körzete Szeged környékén volt, majd később Kalocsa vidékén kezdtek tömegesen fűszerpaprikát termeszteni. A 18. század végétől fokozatosan, olcsó borspótló fűszerként vált népszerűvé, és teljesen átalakította a magyar konyhát. Az 1831. évi kolerajárvány alatt mint megelőző gyógyszer is terjedt. A ma termesztett fűszer- és étkezési fajták messze kerültek a vadpaprikáktól, de ezek továbbra is megtalálhatók valamennyi nemesítő intézetben, mint a nemesítés alapanyagai.

.

.

Mivel melegigényes, a szabadföldi paprikatermesztésre Magyarországnak és a mai Romániának is csak a déli része felel meg (a vegetációs idő alatt itt emelkedik az átlaghőmérséklet 17 °C fölé). A paprika fagyérzékeny növény, ezért már a legenyhébb tavaszi vagy őszi fagyok elpusztíthatják. Optimális csírázási hőmérséklete 20 °C feletti; ennél hidegebb időben csak nehezen csírázik. Jómagam március végén április elején szoktam elvetni 1-2 nagyobb cserépbe a szárított paprikából kimorzsolt magját, és május közepéig bent a lakásban (általában a konyhában) palántáztatom. Kiültetve elég jól tűri a szárazságot, még akkor is, ha nagy a meleg. A mi teraszunk nyugatra néző oldala tulajdonképpen azért vált be, mert a paprika "hosszúnappalos növény". Ezt is most tudtam meg: ha a megvilágítás 12 óránál rövidebb, nemcsak a virágzás áll le, de a bimbók akár le is hullhatnak. A paprika tehát szinte mindenütt termeszthető, ahol napsütés van, igenám de mutatós, szép töveket csak humuszos, laza, levegős talajban kapunk; ehhez a földet többnyire trágyázni kell (ha egy lehetőség van, én is minden tavasszal szerzek valahonnan száraz istállótrágyát és belekeverem a virág- illetve paprikaföldbe).

.

.

Minden jel arra mutat, hogy mi a teraszon évek óta a cserjés paprikát (Capsicum frutescens), a világ trópusi tájain leggyakrabban termesztett paprikafaját termesztjük. Ezt is most tudtam meg, hogy a Kárpát-medencében fagyérzékenysége miatt csak egynyári növényként nevelhető. Dél- és Közép-Amerikában őshonos. Malagueta nevű félvad változata (Capsicum frutescens var. malagueta) máig feltételezett eredeti termőhelyén, az Amazonas medencéjében él. Az etnobotanikusok szerint a termesztett változatok közös ősét egy egykoron a mai Panama területén élt fajból nemesítethették az indiánok. Legismertebb változatát, a tabasco paprikát (Capsicum frutescens var. tabasco) az 1840-es évek elején, Mexikóban nemesítették ki, és onnan vitték át Louisianába, ahonnan a tabasco-szósz kifejlesztése után robbanásszerűen terjedt el szerte a világon. A tabasco-szószhoz nem sokat értek, de mivel most már kiderült, hogy a teraszon tabasco-paprikát termelek [én vagyok a teraszon-termelt-tabasco-paprikák nagymestere, ugyanis egyik évről a másikra 500 %-os növekedést értem el :)] előbb-utóbb tabasco-szószt is csinálok, úgyhogy stay tuned . . .

.

Wass Albert: A funtineli boszorkány

Wass Albertet sokáig nem olvastam. Amikor kellett volna olvasni, akkor nem lehetett. Amikor lehetett olvasni, akkor már nem kellett. Annyi mindent beszéltek róla, hogy már nem kellett. Olyanok olvasták és ajnározták, akikkel szemben én már megint a túlsó oldalon álltam. Akkor már csakazértsem olvastam. Aztán véletlenül kezembe került a Tizenhárom almafa és fantasztikusnak találtam, nem tudtam letenni. Csak azt nem értettem, hogy ők miért szeretik, hiszen nem róluk és nem nekik szól. Aztán olvastam más írásokat is és rájöttem, hogy ők nem Wass Albertet az írót szeretik, hanem Wass Albertet a grófot. A Vitéz Czegeit. Akit halálraítéltek mert magyar volt és akivel most tüntetni lehet. És lehet gyűjteni a könyveit. És lehet neki szobrot állítani és azt koszorúzni. Nahát én Wass Albertet az erdélyi írót szeretem és Wass Albertet az erdélyi írót olvasom. Ennyi.

Wass Albert Kolozsvár mellett, Válaszúton, a Bánffy-kastélyban született 1908-ban. Szülei korán elváltak, így leginkább nagyapja, Wass Béla jelentette számára a családot. Középiskolai tanulmányait Kolozsváron a Farkas utcai Református Kollégiumban végezte. Debrecenben, a Gazdasági Akadémián szerzett erdészeti diplomát. A németországi Hohenheimben és Párizsban, a Sorbonne-on tovább tanult, és újabb erdőmérnöki, és vadgazdasági diplomákat szerzett. A második bécsi döntés után erdészfelügyelőnek nevezték ki Désre. A háború alatt különböző beosztásokat látott el a hadseregben, majd 1944 áprilisától Veress Lajos tábornok szárnysegédje lett. Nem várta meg Észak-Erdély újbóli román elfoglalását, 1945 húsvétján lépte át a nyugati határt, az emigrációt választotta. A román Néptörvényszék 1946 tavaszán Wass Albertet távollétében halálra ítélte háborús bűnökért és gyilkosságért. Azzal vádolták, hogy1940-ben az Észak-Erdélybe bevonuló magyar csapatoknak parancsba adta néhány románnak, a helyi zsidó kereskedőnek és családjának, valamint az ortodox román pópának és annak magyar szolgálójának a kivégzését. A román hatóságok többször is kérték kiadatását, az USA Igazságügyi Minisztériuma többszöri átvizsgálás után, nem kellő megalapozottságára hivatkozva elutasította a kérelmet (wiki).

Hogy a vádakból mi igaz és mi nem? Írásaiból ítélve semmi. Eddig ahány írását olvastam, (bevallom, nem túl sokat) mindegyikben elfértek egymás mellett a magyarok, románok, talán még a zsidók is. Legfennebb néha agyonütötték egymást. Dehát ez történelem . . . "Az emberek nem buták és nem bolondok. Az emberek tudják, hogy mit miért beszélnek. Csak egyet nem tudnak: hogy az, amiről beszélnek, miért van úgy, ahogy van. Ezt nem tudják, és ez nem is érdekli őket." (A funtineli boszorkány).

Hát Wass Albert a románokat nem gyűlölte, az biztos. A funtineli boszorkányt nyugodtan kiadhatta volna román fordításban román álnéven akkor, amikor Romániában még a nevét is tilos volt kiejteni és biztos elnyerte volna a román írószövetség valamilyen díját vele. Mert az első benyomásom az volt, hogy ez egy román regény. Az összes szereplője román, kivéve a negatív szereplőket, az urakat, grófokat: azok magyarok :). Hát az ember nem erre számítana egy irredenta, nacionalista, háborúsbűnös szerzőtől. Persze az összes többi szereplő is negatív, ez a második benyomás, amit bennem a regény keltett: egy pesszimista, depressziós, negativista regény. Mindegy mit tesznek a szereplők, mindegy hová, merre menekülnek sorsuk elől, ami meg van írva nekik, az előbb-utóbb beteljesedik. Mégsem lehet azt állítani, hogy értelmetlenül élik le életüket: "Amennyi az éjtszaka, annyi a nappal. Amennyi az öröm, annyi a bánat. Minden nappalhoz szükséges egy éjtszaka, és minden éjtszakához szükséges egy nappal. Minden éjtszaka sok-sok gyermeket csinálnak ezen a világon, hogy legyen mért dolgozzanak és éljenek nappal az emberek. Minden bánattól megnő az ember itt bent egy kicsit, itt bent - ujjával néhányszor rákopogtatott keszeg mellére -, itt bent, érted. Megnő az ember, meglombosodik, mint a fa. Megtanul valamit. Mint a fa, a lombja által."

Itt játszódhatott A funtineli boszorkány. Nekem ezt a képet adta a Google a piatra fintinele keresőszóra. Nuca, Wass Albert regényhőse ugyanis a Borgói-havasok délkeleti részébe vonult vissza, közvetlenül az 1200 méteres Borgói hegycsúcs aljába, a Beszterce megyei Piatra Fîntînele helységbe, melynek nincs magyar neve. Ma széles országút megy keresztül rajta, mely Besztercét Vatra Dornei nyaralóhelységgel köti össze, és a Keleti-Kárpátokat átszelve a moldovai Suceaváig vezet. A regénybeli Fîntînel-t mintegy 50 km választja el északi irányban meg a Kelemen-havasok a Maros dédai szakaszától (a trilógia második kötetének helyszínétől). (Balázs Ildikó: Hol lakott a funtineli boszorkány?)

A regény hősnője Nuca, egy szép havasi lány, aki az Istenszéke alatt, az Urszun él egy furcsa, kerek faházban apjával, a szótlan Tóderikkel. Nem ismer más törvényt, mint az erdők és hegyek törvényét, a jóságot sem Istentől vagy annak árnyékában tanulja meg, hanem a természettől. Élete nem könnyű, hiszen apját elviszik a csendőrök, így a tíz év körüli kislány magára és az emberek könyörületére utalva nő fel. Ragyogó szépségű fiatal nővé érik, aki mágnesként vonzza a férfiakat, akikről azonban semmit sem tud. Boldogságra vágyik, de boldogtalan lesz, egy cigányasszony által megjósolt jövendő teljesedik be rajta: akit ágyába fogad, az meghal. Nuca menekülni próbál végzete elől. Szerelmes lesz a havasi király, Éltető uraság fiába. Kis kunyhót épít a Komárnyikon, ott várja szüntelenül a vadászidényt, ami elhozza hozzá szerelmesét és gyermeke apját.

És mintha hazudna a jóslat, Nuca rövid időre megtalálja boldogságát, szeretete megtartja az úrfit egészen addig, amíg rá nem jön, hogy sem ő, sem pedig a gyermek nem köti hozzá a könnyelmű fiatalembert. A jóslat ekkor beteljesedik, az úrfit meggyilkolják. Éltető uraság pedig elrabolja a gyermeket - unokáját -, hogy örököseként nevelje fel. Ettől a perctől fogva Nuca tudatosan használja boszorkányos erejét: nemcsak látja az emberek szemében a múltat és a jövendőt, de megbosszul minden rosszat, amit a férfiak a nők ellen valaha elkövettek. A havasokban bolyongva teljesíti be végzetét - saját kisfia kicsúfolja, ezért Nuca megátkozza és halálra szánja fel nem ismert gyermekét.

"A világ tele van ilyen dolgokkal, amiket nem érthetünk, nem tudhatunk. Ezért nem szabad soha azt mondani valakiről, hogy ez ilyen vagy olyan ember, mert ezt és ezt csinálta. Nem, ezt nem szabad mondani soha. Mert nem lehet tudni, mi mozgatja az embereket. Mi az, ami ide vagy amoda löki. Az egyikből prepegyit lesz. A másik talán éppen kurátor, akivel kezel a pap is. És lehet, hogy éppen az volt több, akiből prepegyit lett. Lehet. Valami történik, és az egész elfordul erre vagy arra. Az egész élet. Az ember sohasem tudhatja, mert amit az ember lát, az semmi. A nagy dolgok, azok úgy történnek, hogy nem láthatja senki más, csak az, akinek szól."

Mik történtek ezen a napon?

Mi köze van például Melindának Miki egérhez, Matuska Szilveszterhez és 1938 Münchenjéhez? Semmi, azonkívül, hogy mind M-betűsök, és hogy a mai napon valamilyen évforduló kapcsolódik hozzájuk. Lassan huszonöt éve minden SZEPTEMBER 19-én szeretett nejem, M. születésnapját ünnepeljük kisebb vagy nagyobb felhajtással, de mindig ugyanazzal az örömmel és szeretettel. ISTEN ÉLTESSE!

1928 SZEPTEMBER 19-én mutatták be Amerikában az első Mickey Mouse rajzfilmet. Az én gyerekkoromban mikimausz persze hogy pozitív hős volt, ám amerikai pozitív hősről lévén szó, nem sokat lehetett róla tudni akkoriban, tehát: szerettük, amikor láttuk, és annyi. Nem is tudtuk akkor, hogy Miki egér a világ legismertebb rajzfilmfigurája, amelyet a Walt Disney Company rajzfilmjei tettek világszerte ismertté. Több forrás szerint az amerikai kultúra jelképeként majdnem annyira ismert, mint az amerikai zászló. Miki egér tehát ma tölti a 80-ik életévét. ISTEN ÉLTESSE!

Három évre Miki születése után, 1931 SZEPTEMBER 19-én statáriális bíráskodást vezettek be Magyarországon, miután 12-én a bécsi gyorsvonat alatt a biatorbágyi viadukton a sínek felrobbantak. A robbanás következtében a mozdony az első hat kocsival a viaduktról a mélybe zuhant. A tragédiának 22 halálos áldozata és 17 sebesültje volt. Kommunistákra gyanakodva, statáriumot, vagyis rögtönítélő bíróságot vezettek be, amely aztán több mint egy évig tartott. A nyomozás során azonban kiderült, hogy egy őrült bécsi kereskedő és gyáros, Matuska Szilveszter követte el a disznóságot. Mivel Ausztriában akkor nem volt halálbüntetés, életfogytiglani fegyházra ítélték. 1944 végén, amikor a orosz csapatok Vácra érkeztek, a börtön ahol zárva tartották néhány órára gazdátlan maradt, Matuska Szilveszter megszökött a zűrzavarban és eltűnt. FRANC A POFÁJÁBA!

1938 SZEPTEMBER 19: a müncheni konferencia napja. Csehszlovákia bevonása és megkérdezése nélkül eldöntik, hogy Csehszlovákia adja át Németországnak a Szudéta-vidéket. Magyarország és Csehszlovákia kormányát felszólítják, kezdjenek tárgyalásokat a magyar területi igényekről. Az egyezményt Németország részéről Hitler, Nagy-Britannia részéről Arthur Neville Chamberlain, Franciország részéről Edouard Daladier, Olaszország részéről Benito Mussolini kötötte meg. Hitler az egyezmény létrehozásánál a Németországon kívüli német kisebbség, a Csehszlovákiában élő, Henlein által vezetett szudétanémetek helyzetét használta fel ürügyként. Emlékezetes Chamberlain angol miniszterelnöknek a hazatérésekor a hestoni repülőtéren mondott beszéde (fotó), amelyben kijelentette, hogy Németország és Anglia között nem kerülhet sor soha többé háborúra... FRANC A POFÁJUKBA!

S hogy ne vádolhasson senki M-betű iránti részrehajlással, itt van egy másik: 1911 SZEPTEMBER 19-én született a délnyugat-angliai Cornwall grófság egy kis településén Sir William Gerald Golding, a Lord of the Flies Nobel-díjas szerzője. Tanár-apja kívánságának megfelelően az oxfordi egyetemen tanult természettudományt és csak később fordult az angol irodalom felé. Az angol tanárembert 1954-ben a Legyek Ura egy csapásra híressé tette. (Ezelőtt csupán néhány visszhang nélkül maradt verseskötete jelent meg.) 1963-tól egészen az írásnak szentelte magát 1993-ban bekövetkezett haláláig. ISTEN NYUGTASSA.