Görögország 3: Olympic Beach

.

Szombaton, augusztus 10-én délben, kb 36 órányi utazás után megérkeztünk Olympic Beachre. Csodálatos módon nem is voltunk annyira fáradtak, amennyire gondoltuk volna, így délután kimentünk még a partra is, megnéztük a tengert, fürödtünk is. Magáról a tengerről az első benyomásom az volt, hogy ugyanolyan, mint a miénk, ám szerencsére amíg ott voltunk kiderült hogy vize sokkal melegebb és tisztább. A parton a homok finom, aránylag tiszta, sőt, ha nem kelet-európai turistákkal lenne tele még tisztább lenne. Görögországot tulajdonképpen a Földközi-tenger két peremtengere, a Jón-tenger (nyugaton) és az Égei-tenger (keleten) határolja. Pieria tartomány - ahol mi voltunk - a félsziget északkeleti részén található, így mi az Égei-tengerben és a Földközi-tengerben egyszerre fürödtünk. (Az Égei-tenger a Földközi-tenger egyik nyúlványa, mely a görög félsziget és Anatólia között helyezkedik el. A Márvány-tengerrel a Dardanellák, a Fekete-tengerrel a Boszporusz köti össze).

.

.

.

Hogy miért Olympic Beach? Hát ezért. A fenti kép a tenger partjáról készült, körülbelül 300 méterre a szálláshelyünktől délelőtt 10-11 órakor. Előszöris gyönyörű kilátás nyílik az Olümposz-hegyre, ami ugye elég ritka dolog, mármint hegy a tengerparton. Másodszor amint a képen is látszik, ebbe az irányba alig jöttek ki az emberek. Nem állíthatom, hogy kevés turista volt Olympic Beach-en, de úgy látszik legtöbben imádtak egy csoportba tömörülni a kijelölt, felernyőzött partrészen. Utoljára amikor a román tengerparton voltam, a szomszéd család ráterítette a papucsomra a lepedőjét és ott sajnos még az a lehetőség sem volt meg hogy akkor arrább menjünk párszáz méterrel. Ja és a zene az végig üvöltött a román tengerparton és mindenféle motorcsónak, banán és vízibicikli veszélyeztette a vízben épségünket és biztonságunkat. Tehát Olympic Beach: fantasztikus kilátás, nagyon gyéren elfoglalt partrészek, tiszta és meleg víz, csend és nyugalom. Hát mi erre vágytunk és nekünk nagyon bevált.

.

.

.

Ebben a villában voltunk megszállva. Összahasonlítások céljából leírom mennyibe került: 139 euró 7 éjszaka per fő. Ami azt jelenti hogy kettőnknek 40 euróba került egy éjszaka. Ami nem sok és nem is kevés. Ha azt nézzük, hogy Hajdúszoboszlón kb. hasonló körülmények közt feleannyiért laktunk, akkor sok. Ha pedig azt nézzük, hogy a Bodeni-tó partján, Nonnenhornban kétszerannyi eurót fizettünk egy pici szobáért, akkor viszont kevés. Tehát - mint minden ezen a világon - ez is relatív. A villa neve Helena. Nagyjából olyan volt, amilyenre számítottunk. Minden volt benne, ami kellett, sőt ágyból három is volt, méghozzá elég nagyok, elméletileg egy kétgyerekes család nyugodtan elfért volna egy ilyen szobában. A villa formája hűen tükrözi a modern görög építészeti stílust: aránylag alacsony (max. 3 emeletes) szintenként körbeteraszozott, lapos tetejű épületeket lehet mindenfelé látni. Az épületeknek van neve, de nincs kiírva, ha pedig kiírják, akkor azt görög betűkkel teszik, nehogy más is el tudja olvasni. Ezért a gyanútlan turista első napokban nagyon oda kell figyeljen, honnan jön ki, ahhoz hogy vissza is találjon. Minden villa aljában üzlet, vendéglő vagy butik található, a felső három emeleten pedig általában 4 szoba található.

.

.

Mi a harmadik emeleten, a 12-es szobában laktunk, a szoba egyik ablaka a tenger felé nézett, és mivel csak egy épület volt még köztünk és a tenger között, nagyon jól lehetett látni a tengert és egy partrészt is. A szoba maga nagy volt, olyan 20 négyzetméterre saccolom a leválasztott fürdővel együtt. A képen látható beépített konyharész eléggé szegényes volt, sőt kopottas is, de idővel rájöttünk, hogy az üzletekben a nyers élelmiszer többe kerül, mint a tavernákban az elkészített étel, úgyhogy nem igazán érdemes teán, kávén kívül egyebet főzni. Itthonról vittünk zacskós levest, azt megfőztük, hideg ételt vittünk reggelire-vacsorára, de mindennap legalább egyszer vendéglőben ebédeltünk vagy vacsoráztunk. A lepénybe csavart gyroson kívül, ami 2 euróba került nagyjából minden tányér étel 5-6-7 euróba került, ami megintcsak relatív. De a szobára visszatérve: a hűtőszekrény nagyon jól működött, ha nem figyeltünk oda, minden csonttá fagyott benne :). Dinnyét például nemegyszer ki kellett dobni, mert mire lehűlt volna, ottfelejtettük és ehetetlenné fagyott.

.

.

.

Egyik nagy szerencsénk a szobával az volt, hogy két terasza volt két különböző oldalon: mindig oda ülhettünk ki (enni, olvasni, sziesztázni) ahol éppen árnyékos volt. Különben a szoba berendezése egyszerű volt, három ágy, egy ruhásszekrény, két éjjeliszekrény s kb. ennyi. A fürdőszoba európai normákhoz mérten akár furcsának is nevezhető: a tusolókád mellett a vécékagyló, még függöny sem választotta el őket egymástól, tehát, ahogy egy vicces fórumozó írta valahol: vécézés közben nyugodtan le lehet fürödni. A vécépapírral mi nagy pofátlanul nem sokat törődtünk, pedig mindenhol ki volt írva, hogy a papírt nem szabad a vécébe dobni, csak a mi fürdőszobánkban nem. Azt hittük azért, mert ott szabad. Aztán negyedik nap elolvastuk a földszinten a hirdetőtáblát, s ott írta, hogy nem szabad. Továbbra sem tűnt valami nagy ötletnek, hogy használt vécépapírokat gyűjtögessünk és szemétre szaladgáljunk velük, úgyhogy megjátszottuk, hogy nem tudunk semmiről, szerencsére nem dugult el a lefolyó (amíg ott voltunk).

.

.

Az Égei-tengernek az Olümposz-hegy lábához legközelebb álló része, vagyis ahol mi voltunk, nem arról híres, hogy fantasztikusan kristálytisztavizű lenne. Viszont vannak szerencsés napok, amikor szélcsend van és a tengeren nem volt vihar, olyankor Olympic Beachen is olyan a tenger vize, mint a fürdőkádban. Ilyenkor az ember ne nézze azt a 8-10-20 eurót hanem rohanjon búvármaszkot és pipát vásárolni aztán irány a sznorkeling. A maszk legfontosabb tulajdonsága - és ezért nem szemüveg! - az, hogy az orrot is magában foglalja, és ez nagyon fontos, hiszen így lehet kiegyenlíteni a nyomáskülönbséget. A légzőcső vagy sznorkel arra szolgál, hogy a felszínen úszve könnyebben vehessen levegőt a búvár, anélkül, hogy kiemelné az arcát a vízből. Ennek megvan a megfelelő technikája, amit nem nehéz kitapasztalni. Itt is több lehetőség közül választhatunk, van szelepes illetve szelep nélküli típus például. Sznorkeling-kor tehát többnyire a felszínen úszunk, miközben a környezetünket (aljzat, élőlények, növényzet stb.) figyelhetjük meg. Amennyiben érdekes dologra bukkanunk, lemerülhetünk, és kb. 15-20 másodpercet a víz alatt tölthetünk. A sznorkeling leginkább a kellemes kikapcsolódást, a víz alatti természetjárást, esetleg annak aki teheti fotózást, az élőlények megismerését, tanulmányozását szolgálja.

.

.

Néha azonban annak is jól fog a búvárszemüveg, aki nem a természetet akarja tanulmányozni, hanem óvakodni szeretne bizonyos napokig viszkető csípésektől. A medúzák szinte minden tengerben megtalálhatók, a csalánozók törzséhez tartozó állatok testének több mint 98%-át víz alkotja, rendkívül sok színben és formában léteznek. A medúzák planktonnal, a nagyobb fajták esetleg kisebb rákocskákkal táplálkoznak oly módon, hogy karjaikkal vizet áramoltatnak testük fő része felé, amely egy korong alakú test, ebben található emésztőszervük, amely beszippantja és kiszűri a táplálékul szolgáló planktont. A kék medúzával való találkozás utáni sajgó-csípő érzés oka abban kereshető, hogy a medúzák csalánozók, csalánsejtekkel rendelkeznek, melyek segítségével képesek megbénítani apró áldozataikat. Szóval vannak medúzák, amelyek égető, viszketésszerű érzéssel járó csípést okoznak. Ha tehetjük, kerüljük tehát általában a sötétebb, kék - lila - bordó színű medúzákat. Nem fognak üldözőbe venni. Mivel M.-val együtt egyik legkedvesebb szórakozásunk az úszás volt, úgy próbáltuk elkerülni a "medúzába úszást", hogy elöl sznorkel-ezve félig a víz alatt tartottam a fejem, így megláttam, és elkerültük őket. Néha különféle hangokat dudáltam ki a pipából, jelezve hogy all clear, de M. nem szerette, mert "mindenki" minket nézett.