Görögország 2: Theszaloníki

.

Görögországba való belépésünk után néhány órával megérkeztünk a Közép-Makedón tartomány fővárosába, Theszaloníkibe. Idén volt az első év amikor egyes turisztikai irodák ezt a párórás megállót bevették programjukba, ugyanis a villák, ahol elszállásolják a turistákat, nonstop foglaltak. Ez azt jelenti, hogy (legalábbis a mi esetünkben) a nyaralás szombattól szombatig tart, a busz amelyik az új turistákat hozza, viszi vissza a régieket. Igenám, de a szobákat, miután kiürítik, ki kell takarítani. Erre való az érkező csoport megállója Theszaloníkiben. Hogy ne ácsorogjunk órákig az utcán, amíg elkészül a szoba. Nem is rossz. Nem beszélve arról, hogy Szalonikiben van mit látni.

.

.

.

Görögország legforgalmasabb kikötője, Theszaloníki olyan régi és ismert város, hogy nem is csoda, hogy annyi neve van: görögül Θεσσαλονίκη vagy Σαλονίκη, Szaloníki, ógörögül Thesszaloniké, latinul Thessalonica, törökül Selânik, szláv Сoлун, Szolun, albánul Selanik/Selaniki, hagyományos magyar nevén Szaloniki. Görögország második legnagyobb városa és Makedónia régió székhelye. A várost Kr. e. 315-ben alapította Kasszandrosz makedón uralkodó, s a feleségéről – aki egyben Nagy Sándor húga is volt –, Thesszalonikéről nevezte el. Jelentése: „győzelem a thesszáliaiak fölött” (Nagy Sándor húga azért kapta ezt a nevet, mert apja aznap szerzett tudomást a születéséről, amikor győztes csatát vívott a thesszáliaiak ellen). A Kr. e. 2. században fallal vették körbe a várost, amely ekkor Makedónián belül saját parlamenttel rendelkező autonóm városállam volt. (wiki)

.

.

Nem hiszem, hogy van város Görögországban, ahol ne lenne Nagy Sándornak szobra. A Nagy Sándor néven ismert III. Alexandrosz (görögül: Alexandrosz Ho Megasz, perzsául: Szikandar vagy Iszkander) Pellában született Kr. e. 356-ban és az ókor egyik emblematikus figurája, Makedónia királya, kiváló hadvezér volt. Atyja, II. Philipposz nyomdokain haladva hatalmát a Peloponnészosztól az indiai szubkontinensig terjesztette ki, elfoglalva az akkor ismert világ nagy részét. Rövid, de eredményes uralkodása a klasszikus ókori történelem és kultúra egy új korszakának, a hellenizmusnak a kezdetét jelentette. Kr. e. 323. június 10-én Nagy Sándor tüdőgyulladással súlyosbított maláriában halt meg.

.

.

Körülbelül egy órányi időt tolthettünk a bizánci stílusban épült Hagios Dimitris templomban, annak freskóiban és ikonjaiban gyönyörködhettünk. Szent Demeter temploma, vagyis Hagios Demetrios (görögül: Άγιος Δημήτριος), Szent Demeternek, Theszaloniki védőszentjének dedikált legnagyobb és legimpozánsabb szentély, még abból az időből származik, amikor Szaloniki a második legfontosabb városa volt a Bizánci Birodalomnak (Konstantinápoly után). A templom 1988 óta szerepel az UNESCO Világörökség-listáján. Itt látható egy Bizánc-kori mozaik-remekmű: Szent Demeter gyermekekkel, egyike annak a néhány megmaradt mozaiknak, ami túlélte az ikonoklaszt mozgalmakat a történelem során. A templom különben most is ordodox imaházként működik, amíg bent voltunk éppen valamilyen mise folyt és nem látszott a híveken, hogy különösen zavarná őket a sok fényképezőgépet kattogtató turista.

.

.

A város szimbólumánál, a híres Fehér Toronynál újabb egyórás pihenőt tartottunk. A Fehér Torony, vagy Lefkosz Pirgosz a XV. századból származó városvédő velencei erőd maradványa. A Fehér torony a török időkben janicsárok börtöne volt, Mahmud szultán uralkodása után pedig joggal emlegették véres toronyként a környékbeliek, mígnem 1866-ban lebontották. A ma látható Fehér torony egyszerű épülete a turistakalauzok egyik kedvenc látképe Thesszalonikiról, ugyanakkor útjelző azoknak, akik a Régészeti Múzeumot keresik, mely a Fehér torony közelében, a Nemzetközi Vásár melletti parkban van. A toronyba elméletileg fel lehet menni, állítólag gyönyörű innen a kilátás, de most éppen renoválták, így zárva volt. Különben is, láttam már ennél fehérebb épületet, lehet a renoválás során majd lefestik fehérre :).

.

.

Itt is, mint minden nagyvárosban elég nehezen megy a parkolás, főleg egy tizenkétméteres busznak. Így aztán Galerius császár diadalívét és sírhelyét (Rotonda) csak menet közben, a buszból láthattuk. A fenti képen tehát Galerius császár diadalíve látható, az Egnatia úton. Kb. 300 táján Galériusz császár fényes középületeket építtetett, és a város ekkor élte legdicsőségesebb korszakát. A diadalív mögött magaslik a Rotonda, jobbra valahol Galerius palotája. Egyébként az Egnátia úton tovább haladva a tengerpart felé, visszajutunk a Fehér Toronyhoz. Mindent egybevetve, Theszaloníki-ben tett látogatásunk kétszeresen hasznos volt: egyrészt meglátogattunk egy várost, melynek hányatott történelme nagyon hasonlít Kolozsváréhoz, csakhogy újra a görögöké, másrészt nem kellett három ótát Olympic Beach valamelyik utcáján csomagokat őrizzünk, amíg kitakarítják a Helena villában a szobánkat.

.