2008. augusztus 25., hétfő

Budapest 1: Nemzeti Múzeum




Budapestre érkezésünk után másnap, vasárnap délelőtt elmentünk hárman, K.-val együtt a Nemzeti Múzeumba. Valamikor gyerekkoromban voltam itt, és talán egyszer '87-ben M.-val. Szépen kinéztem a térképen, hogy elmegyek a Keleti mellett a Blahán át az Astoriáig, onnan pedig balra ráfordulok a Múzeum körútra s ott is vagyunk. Dehát nyilván hogy amikor odaértem, rájöttem, hogy balra nem lehetett fordulni, úgyhogy jobbra tértem, aztán valahogy visszafordultam. A Múzeum körúton vasárnap délelőtt lévén egész könnyen lehetett parkolót találni, ráadásul Budapesten hétvégén a parkolás ingyenes. Pontosan nyitásra, tíz órára értünk oda, aki látott, azt gondolhatta magában hogy az első padban akarunk ülni. 'Na ezek szegények aztán jól ki vannak éhezve a nemzeti kultúrára.' Ja erről jut eszembe: az új múzeumi teremőr első munkanapja után jelentést tesz az igazgatónak:- Direktor úr, igazán elégedett lehet velem. Ma sikerült eladnom egy Chagallt meg egy Rembrandtot :).








Magunkfajta vidéki szájtátók számára a Nemzeti Múzeum előszöris azt a helyet jelenti, amelynek lépcsőin Petőfi Sándor elszavalta a Nemzeti Dalt. Ha mondjuk egy kávéház előtt szavalta volna el ugyanazt a dalt, akkor ma Bauer Sándor 17 esztendős diák emléktáblája helyett esetleg Dreher Antal emléke előtt tisztelegnénk, de szerencsére nem így volt. A múzeum tehát jelentős szerepet játszott az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszakában. A múzeumi díszteremben ülésezett a 48-as népképviseleti országgyűlés felső háza. Később, a mai parlament megépüléséig a felsőház végig itt is működött. Ettől kezdve a Nemzeti Múzeum épülete nem csupán a legfontosabb nemzeti gyűjtemény befogadóhelye, hanem a nemzeti szabadság jelképe is. Ráadásul az egyetlen magyar kulturális intézmény, ahol a (magyar igazolvány - nagyon kicsi betűkkel) még ér annyit, hogy fele pénzért be lehet vele menni. Az összes többi helyen, ahol egy hét alatt megfordultunk megjegyezték, persze orrhangon, hogy a magyar állampolgárok is teljesárú belépőjegyet fizetnek. Nahát ezeknek üzenem, hogy akkor juttassák csak továbbra is a cigányoknak s a kínaiaknak a pozitív diszkriminációjukat, s amennyit mi jövünk, megvesszük a belépőjegyet dupláján is ha kell. Csak amikor majd a Hargitán belépődíjat szedünk tőlük, akkor ne lepődjön meg senki.





A Magyar Nemzeti Múzeum történeti múzeum, amelynek feladata a magyar nép és Magyarország történetére vonatkozó tárgyi emlékanyag gyűjtése, őrzése, továbbá a gyűjteményanyag tudományos feldolgozása és a közönségnek való bemutatása. 1802-ben gróf Széchényi Ferenc, a művelt arisztokrata I. Ferenc császárhoz fordult engedélyért, hogy Magyarországra vonatkozó gazdag gyűjteményét a nemzetnek ajándékozhassa. Az uralkodó hozzájárulását adta, így ezt a dátumot tekinthetjük a Magyar Nemzeti Múzeum alapítási évének. Az 1807-es országgyűlés a nemzet tulajdonába vette az új intézményt, és közadakozásra szólította fel a nemzetet. Az 1832-36-os országgyűlés félmillió forintot szavazott meg a múzeum új, önálló épületének felállítására. Figyelemre méltó volt a segítők és adományozók szerepe is. Grassalkovich Antal herceg például telket adományozott, ahová az épületet felépíthetik. Később ezt elcserélték arra az ingatlanra, ahol a múzeum ma áll. Az épület tervezésével Pollack Mihályt bízták meg, a magyarországi klasszicista építészet jelentős alakját. Az építkezés 1837-1847-ig tartott. A nyolcoszlopos, római stílusú porticus feletti timpanon szobordíszei Raffael Monti milánói szobrász munkáját dicsérik. A főlépcső falait és mennyezetét 1875 óta Lotz Károly és Than Mór allegorikus freskói díszítik.



Ettől az időszaktól kezdve a Nemzeti Múzeum épülete a magyarság számára nem csupán a legfontosabb nemzeti gyűjtemény befogadóhelye, hanem az emberi és nemzeti szabadság, a társadalmi progresszió jelképe is. A múzeum környékének esztétikus kialakítására megtervezték a múzeumkertet, és koncerteket rendeztek, hogy a szükséges anyagiakat összegyűjtsék. E koncertek előadóművészei között szerepelt Liszt Ferenc és Erkel Ferenc is. 1883 májusában leplezték le a körút felé néző oldalon Strób Alajos alkotását, Arany János ülőszobrát, és 1890-ben került sor Petőfi Sándor emléktáblájának elhelyezésére a lépcső jobb oldali mellvédfalán. Ezen a napon tehát volt szerencsénk végiglátogatni mind az öt állandó kiállítását a múzeumnak: Koronázási palást, A magyar föld népeinek története, Középkori és kora újkori kőtár, Lapidárium, Magyarország története az államalapítástól 1990-ig.


Az egyetlen koronázási jelvény amit még a Nemzeti Múzeumban őriznek a koronázási palást. A magyar koronázási palást felirata szerint eredetileg harang alakú miseruha volt, melyet 1031-ben ajándékozott I. István király és Gizella királynő az épülő székesfehérvári Nagyboldogasszony székesegyháznak. Bizánci eredetű selyemszövetét arany- és selyemfonállal hímzett képek és latin feliratok díszítik. Hímzett és gyöngyökkel kivarrt életfamotívumokat és állatokat ábrázoló gallérját átalakítás alkalmával kapta, a 12. század végén. A legenda szerint készítésében Gizella királynő is résztvett, s talán a veszprémi apácakolostorban készült 1030 körül. Felirati képei pl. a Te Deum kezdetű hálaadó himnuszra utalnak. Az állandó kiállítások jegyárai: Felnőtt egyéni 1.000 Ft, Diák egyéni 500 Ft, Nyugdíjas 500 Ft, Magyar igazolvánnyal rendelkezők 500 Ft !!!, Pedagógus ingyenes. Magyar igazolvánnyal rendelkezők nevében gratulálok, hogy Magyar Nemzeti Múzeum ezekben a sötét hazudós időkben is Nemzeti maradt.

.

Nincsenek megjegyzések: