Drupa 4: Liechtenstein, Vaduz

.

Harmadik napon Salzburgnak fájó szívvel búcsút intve Liechtensteinba indultunk. Az út fantasztikus volt, hiszen végig az Alpok északi lábánánál vezetett, a táj gyönyörű volt és az idő is mintha kezdett volna helyrejönni. Útközben Innsbruck felett megálltunk tízóraizni, nem álltam meg, hogy ne készítsek erről a gyönyörű városról néhány felvételt. Mint tudjuk, 1964-ben Tirol tartomány fővárosa Innsbruck rendezte az olimpiai játékokat. A rendkívül enyhe időjárás és a hóhiány miatt a hadsereg mozgósításával hozták sportolásra alkalmas állapotba a helyszíneket, a katonák 20 ezer jégtéglát vágtak ki gleccserekből, a bobpálya részére, ill. 40 ezer köbméter havat szállítottak a magasabban fekvő területekről a sípályákra, amelyet kézzel és lábbal tapostak keményre, hogy ne olvadjon el a versenyek idejére. 1976-ban a téli olimpia rendezési jogát az amerikai Denver városa nyerte el, azonban Colorado állam környezetvédőinek bojkottja miatt a város kénytelen volt lemondani a rendezés jogáról. Innsbruck már meglévő olimpiai infrastruktúrájának köszönhetően kapta második helyszínként a rendezési jogot, mindössze 12 évvel az első itt rendezett olimpia után.

.

.

Salzburgtól számítva kb. négyórányi autózás után megérkeztünk az osztrák Feldkirchbe, ez egy csendes osztrák város, ahol a gyanútlan turista a Liechtensteiner Strasse közepén egyszer csak nekimegy egy határátkelőhelynek. 1924 óta a Liechtensteini Nagyhercegség Vám- és Pénzügyi Unióban van Svájccal, illetve tagja az Európai Gazdasági Térségnek. (Az Európai Gazdasági Térség kiterjeszti az Európai Közösség egységes közös piacát azoknak az országoknak a piacgazdaságával, amelyek nem kívánnak az Európai Unió politikai közösségében tagként részt venni. Az Európai Gazdasági Térség tagjai jelenleg az Európai Unió tagállamai, Izland, Norvégia és Liechtenstein.) A hercegségnek 1868-ban megszűnt a hadserege, elméletileg, akárcsak Vatikánnak, ennek is Svájc garantálja szuverenitását, így az említett határátkelőhelyen is svájci katonák teljesítenek szolgálatot.

.

.

Már majdnem úgy volt, hogy nem engednek be a törpeországba, habár innen a határról is már belátható volt a hercegség nagy része :). Persze amiatt, hogy román útlevéllel utaztunk, félreállítottak és elkezdtek az autóban kutatni, mindaddig amíg megtalálták a kesztyűtartóban a radardetektort. Na erre nem akartak beengedni, mivel a 'svájci' törvények tiltják. Mondtuk, hogy csak ide likkenstájnba megyünk, erre azt válszolták, az mindegy. Na úgyhogy bedobtuk egy szemétládába, s amikor visszafele jöttünk jó román szokás szerint kiszedtük a kukából. Így nagy nehezen beengedtek, mintha legalábbis szívességet tettek volna nekünk.

.

.

Hát mit mondjak, nem estem hasra. Előszöris az egész ország akkora mint Kolozsvár és szűk környéke, ha nagyon megtaposod a gázt, biztos elütsz egy svájci határőrt. Mindez nem is lenne baj, de azon kívül, hogy messziről látszik rajta a jólét, semmivel sem különb mondjuk egy magyarországi kisvárosnál. Talán az egyetlen látványosság a hercegi palota fenn a hegyen, de oda sem lehet bemenni, hiszen őfelsége ott lakik. Mindezek ellenére rengeteg a turista, gondolom nagy részük ugyanezzel a véleménnyel távozik onnan: Liechtenstein kipipálva, itt is voltam.

.

.

A Liechtensteini Nagyhercegség Európa központjában, Svájc és Ausztria között, a Rajna partján fekszik. Az államforma demokratikus-parlamentáris alapokra épülő alkotmányos örökletes monarchia. Az állami vezető a kormányzó Liechtensteini Nagyherceg, II. Hans-Adam akinek a fia, Alois Nagyherceg 2004. augusztus 15. óta látja el a kormányzási feladatokat. A 160 négyzetkilométer területen fekvő 11 közösségnek 35.000 lakosa van, amelynek 34%-a külföldi. A hivatalos nyelv a német, a pénznem svájci frank. Csupán összehasonlításképpen: Kolozsvár 180 négyzetkilométeren fekszik és itt, Kolozsváron csak magyar kétszer annyi él, mint az összes likkenstájner együtt :D.

.

.

Azt mondják, hogy az Ausztria és Svájc között elhelyezkedő hercegség magva az 1342. május 3-án alakult Vaduzi Grófság volt. Jelenlegi határait 1434-ben nyerte el, amikor egyesült Vaduz és Schellenberg. Az előbbi 1699-ben, az utóbbi 1712-ben lett a Liechtenstein-ház birtoka. János Ádám herceg a Schellenberg-uradalomért 115 ezer forintot, a Vaduz-uradalomért 290 ezer forintot fizetett a régi tulajdonosának. A Liechtensteini Fejedelemséget, mint önálló államot 1709. január 23-án VI. Károly német-római császár alapította meg a Német-római Birodalom keretében. Tartozott Németországhoz, Ausztriához, és sokáig volt független ország. Az első világháború után Svájc felé közeledett. 1921-ben kikiáltották az alkotmányos monarchiát Liechtensteinben. 1923-ban gazdasági és vámunió jött létre Svájccal, azóta Liechtenstein hivatalos pénzneme a svájci frank.

.

.

A második világháború során Liechtenstein semleges maradt, a háborúban érintett csehszlovákiai és lengyelországi birtokaikról vagyonuk nagy részét kimentették. Azonban még így is jelentős anyagi kárt szenved a Liechtenstein család, akik 1600 km²-nyi földjét (10x Liechtenstein) államosították, főleg Csehszlovákiában. Emiatt Csehország és Liechtenstein közötti diplomáciai kapcsolatok mindmáig elég rosszak. 1990-ben csatlakozott az ENSZ-hez, 1991-től az EFTA (Európai Szabadkereskedelmi Övezet) tagja. 2003-ban új alkotmányt fogadtak el, amely az uralkodói jogkört bővítette. 2004. augusztus 15-én II. János Ádam fejedelem helyettesévé (Stellvertreter des Fürsten – a.m. fejedelem-helyettes) nevezte ki elsőszülött fiát, Liechtenstein Lajos trónörököst. A Liechtenstein fejedelmi család jelenleg a világ leggazdagabb családjai közé tartozik. A fejedelem magánvagyona mintegy 2 milliárd dollárra tehető.

.

.

Liechtenstein alkotmányos monarchia, élén II. János Ádám herceg áll apja 1989-es halála óta. A parlament, a Landtag 25 választott képviselőből áll. Az öttagú kormány felelős a mindennapi kérdésekben. A hercegség területe két választókerületre oszlik: északon Unterland, délen Oberland. 1984 óta az országban a nők is szavazhatnak, kivéve az önkormányzati választásokat(!). 2003. március 16-án megreformálták a demokratikus alkotmánylevelet is, amely kibővítette, illetve megerősítette az uralkodó jogköreit. Ezenkívül amelyik község megszavazza, az kiléphet az államból. A kormányfő jelenleg Otmar Hasler, akinek az elnökség mellett a pénzügy és az építésügy is a felügyelete alá tartozik. A kormányfőhelyettes a gazdasági, a jogi és a sportminisztérium első embere is. Még van nekik kulturális-külügyi-családi-esélyegyenlőségi tárcájuk, oktatási-szociális miniszterük és belügyi-egészségügyi-közlekedési-kommunikációs minisztériumuk is. (wiki).

.

.

A Spiegel című német újság a német hírszerzésre hivatkozva azt írta a tavaly ősszel, hogy 200 milliárd svájci franknyi gyanús pénz mosódik tisztára a sok tízezer liechtensteini alapítvány kezelésében. A hercegségben tűnnek el a kolumbiai kábítószerkartell, az orosz maffia milliói. II. János Ádám erre azt válaszolta, hogy kis országának bankjai összesen nem kezelnek többet, mint ennek az összegnek a felét, százmilliárd frankot. A német hírszerzés úgy bukkant a titkos üzletek nyomára, hogy Liechtenstein közelében, a Fekete-erdő szélén hatalmas antennákkal a műholdakról lehallgatják a liechtensteini bankok adatforgalmát. De a jelek szerint nincs könnyű dolguk, ha bizonyítani akarják a vádakat. Liechtenstein önálló, független ország, Svájchoz hasonlóan nem tagja az Európai Uniónak, és a független országon belül a bíróságok pláne függetlenek. A hercegség a Csatorna-szigetek és Monaco mellett az egyik európai adóparadicsom. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a személyi jövedelemadó legmagasabb kulcsa például alig 19 százalék. De nem kell rohanni, az állampolgárságot nagyon nehéz megszerezni. Évente 64 új tartozkódási engedélyt adnak ki, ebből 56-ot munkavállaláshoz. Liechtenstein az egyetlen európai ország amely megengedheti magának azt a luxust, hogy svájci vendégmunkásokat foglalkoztasson :).

.

.

II. János Ádám, a mostani herceg nem pusztán reprezentál, hanem igazi uralkodó: "A liechtensteini alkotmány meglehetősen egyedülálló képzodmény az alkotmánytörténetben. Két szuverént ismerünk. Az egyik a herceg, az uralkodó, a másik a nép. A nép vagy közvetlenül dönthet, mint Svájcban, sőt a mi közvetlen demokráciánk talán még erősebben épült ki, mint a svájci. A népképviselet másik eszköze a parlament. A két szuverénnek, a népnek és az uralkodónak a fontosabb döntésekben egyet kell érteniük. Igaz, a herceg pozíciója legalábbis elméletben viszonylag erős. Ez talán annak is köszönhető, hogy a monarchia kiadásait a hercegi ház maga fizeti, tehát nem kell a parlamenthez mennünk és pénzt kérnünk, ha valamire szükségünk van, hanem a magánvagyonunkból fedezzük a monarchia költségeit."

.