Május harmadikán, szombaton kirándultunk apámék túracsoportjával a Cérna-forráshoz. Már annyiszor hívtak és nem mentünk, hogy most én kellett rákérdezzek, hogy mehetünk-e velük. Persze hogy igen, sőt. Nagyon kedvesek voltak, igazán jól éreztük magunkat közöttük, annak ellenére, hogy nem a mi generációnkhoz tartoznak. Azt nem mondtam el, hogy apám és M. néni (a neje) EKE-tagok és hétvégeken, amikor nem mennek hosszabb, hivatalos EKE-túrákra, akkor egy 10-15-20 főből álló csoporttal minden szombaton valahová kirándulnak. Kivétel nélkül mind nyugdíjasok, mindannyian ott voltak, amikor az Erdélyi Kárpát Egyesületet hamvaiból felélesztették 90-ben, jól összeszokott társaság, és úgy vettem észre, hogy nagyon örvendenének, ha fiatalabbak is csatlakoznának néha hozzájuk. Most beszélgetéseikből valami olyasmit értettem, hogy már az EKE sem olyan, amilyen volt, különböző érdekek kezdenek megjelenni, dehát ez előbb-utóbb elkerülhetetlen minden szervezetben. Én csak azért sajnálnám, hogy amit ez a lelkes generáció felépített, azt most egy néhány fős link társaság szétrombolja.
Mindenképpen jó volt velük menni, mert én személy szerint eddig azt sem tudtam, hol van a Cérna-forrás, és általában jó lenne velük menni, hiszen mindig olyan helyekre járnak Kolozsvár környékén, amit csak kevesen ismernek. A találkozó tíz órakor volt a monostori végállomásnál, onnan mentünk gyalog az egykori lövészpálya fölött a Gorbó-völgy baloldali gerincén olyan 4-5 kilométert. Tulajdonképpen végig a Brüll-kilátó irányába mentünk (az Árpád-csúcs felé vezető jelzésen), de az irtás előtt letértünk jobbra és párszáz méter után ott is voltunk. A hely maga amit Cérna-forrásnak hívnak, az egy gyönyörű tisztás, ahol a Vointa turistegyesület asztalokat és padokat állított fel. A forrás, ami rögtön a tisztás alatt van, az a Cérna-forrás, 200 méterrel lennebb pedig a Mackó-forrás található, egy meredek, aránylag eldugott völgyben. A tisztáson letáboroztunk, mi hárman Melindával és apámmal elmentünk megnézni a forrásokat és esetleg a májusi pereszkét, de azt persze nem kaptunk.
A fenti képen látható a pihenőhely, amit a voincások építettek, és mi egy napra elfoglaltuk :). Lehet, hogy ők vasárnaponként járnak ide. Jut eszembe, nemrég olvastam egy cikket a felelősségteljes turizmusról. Nem erről a típusú turizmusról szólt, hanem a hátizsákkal idegen országba utazók etikájáról, de eszembe jutott, hogy milyen nagy szerepe lehet egy ilyen egyesületnek, mint az EKE a felelősségteljes turizmusban. Most is, például, elmentünk velük, és (meglepetésemre) nem volt szalonna- és kolbászsütés. Én nyersen a kolbászt nem tudtam megenni, úgyhogy elvonultam száz méterre, gyújtottam egy kis tüzet és hamar megsütöttem, de következő alkalommal, ha velük megyünk, azt hiszem mi is hideget fogunk enni. Nem tudom, hogy kényelemből, vagy felelősségteljességből nem sütnek szalonnát, szégyelltem megkérdezni, de a tavaly meglátogattuk őket a Nyárádremete melletti vármezői táborban és mindenki a kis gáztűzhelyén főzte a vacsoráját, egy szem tüzet nem lehetett látni sehol. Zenéről, szemétről nem is beszélve. Ez viszont már turizmus-kultúra.
.
A fenti képen a Mackó-forrás látható, hideg, jóízű vize van ennek is mint minden Bükki forrásnak. S ha már együtt kirándultunk, tanultam is tőlük valamit: a lenti képen látható védett és mérgező (!!!) virág a henye boroszlán (Daphne cneorum L.), itteni nevén riszeg-virág. Szép koratavaszi növény, szára 'henye', laposan szétterülő, levelei örökzöldek. A hajtások csúcsán a rózsaszín virágok csomókban fejlődnek. Élőhelye a mészkő és dolomit sziklagyepeken van, de felbukkan dunántúli homokos területeken is. Virágzása április-májusban történik. Erdélyi neve azért riszegvirág, mert a kalotaszegi Riszeg-tetőn tömegesen megtalálható.
.
.
"No, de vérbeli turista, utazó, legkevésbé természetjáró vándor a talpán, aki (...) bele nem kábul a kis és nagy fülemülék, rigók, füzikék kórusában fölfele haladva a henye boroszlán (Daphne cneorum) illatába és mintát nem vesz valamelyik, az orgonáéhoz hasonló virágú bokrocskáról. A 15 hektárnyi virágszőnyeg látványa, élménye is egyedi, de ehhez kora tavasszal kell elindulni a hegyre, nyáron már csak az "érett" növény skarlátvörös, húsos termését találjuk. Ahhoz már értő nyúljon le, a benne lévő toxikus anyagok (mezerin) miatt méregpuszpángnak is nevezik. Hát nem csodálatos ez az esti tábortűz mellé való feladványként is megfogalmazható metamorfózis, ahogyan a (leginkább a szegfűéhez hasonló) bódító illatú élénklilás-sötétrózsaszín henye boroszlán (nevezik kakukkvirágnak, kõrózsácskának is!) csalóka puszpánggá változik? Az sem véletlen, hogy a helybéliek "ríszeg virágnak" nevezik." (Pálfalvy Pál kézirata alapján).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése