2008. március 9., vasárnap

Hogyan lettem pelikán?

Mottó:
- Magát rehabilitálni fogják.
- Nem lehetne mégis inkább akasztás?

(Bacsó Péter: A tanú, 1969)



Kedves unokatestvéremmel, T.Sz.-el levelezem mostanában, akit annakidején Bözsi nénémnél Devecserben ismertem meg. Harminc éve nem láttuk egymást, jóformán a nevére sem emlékeztem, és láss csodát, most az iwiw-nek köszönhetően levelezünk. Szóval annyi éve nem találkoztunk, hogy most bármit mondhatok, neki mind újdonságszámba megy. Valahogy szóba jött az én vállalkozói múltam és én elmondtam neki azt, hogy én csak amolyan pelikán-vállalkozó voltam, persze rögtön el is magyaráztam, miért.




Kócival 1995-ben átvettük egy belvárosi volt órásműhely albérletét az Electromecanica szövetkezettől. Rodit akkor ismertem meg, abban a helyiségben árulta a Sorától hozott élelmiszert amíg Bintinteanné, a Sora főnöknője meglépett az ő és sok más balfácán pénzével. Rendszerváltás előtt Rodi párttitkár volt a szövetkezetnél és soha nem gondolta volna hogy ennyire kifut a lába alól a talaj. Ahhoz, hogy ezt a központi helyiséget megkapjuk, egy feltételnek kellett eleget tenni: Rodit munkaviszonyát megtartani. Rodi tehát tovább árult nálunk a boltban, ötvenéves volt és minden hájjal megkent, rövid időn belül egy tipp-topp papír-írószerüzletet vezettünk együtt. Román származása ellenére egész jól beszélt magyarul, főleg férje révén, aki nagy magyar volt. Idővel nagyon megszeretett engem, és szeretete jeléül, meg főleg hogy Kócit bosszantsa mindig úgy szólított, hogy a PATRON. Ez románul tulajdonost, főnököt jelentene. Most is így nevez, ha nagy ritkán találkozunk, az én drága patronom :)


Áron fiam akkor még ovis volt és sokat járt be a boltba, persze ő volt mindenki kedvence, még a vásárlóké is. Papír-írószerkereskedés lévén a legtöbbet elhangzott nevek a Herlitz, a Pelikan, a Faber-Castell meg ehhez hasonlók voltak, és ezeket Áron nagyon sokat hallotta. Ugyanakkor sokat hallotta azt is, hogy Rodi engem Patronnak szólít. Amikor elsős lett, ott vásároltunk neki tanszereket, többek közt Herlitz tollat és hozzá Pelikan tintapatronokat. Első héten a tanítónéni megkérdezte a gyerektől: és a te édesapád mivel foglalkozik? Erre ő büszkén rávágta: AZ ÉN ÉDESAPÁM PELIKÁN. (Ha a patron lehet pelikán, a pelikán miért ne lehetne patron?) Na szóval ilyen vállalkozó voltam én: pelikán. Soha nem volt elég pénzem ahhoz hogy nagyobb üzletbe fogjak, a kicsi üzlet pedig egyre kisebb lett.


Szerencsére ez nem én vagyok a rács mögött, annyira rosszul azért nem ment az üzlet :). Ez Kállai Ferenc mester Pelikán József dunai gátőr szerepében Bacsó Péter 1969-ben készült A tanú című korszakalkotó filmben:
Pelikán: Azért van egy kis rossz érzésem. Miért kell ekkora felhajást csinálni? Mégiscsak becsaptuk az embereket.
Virág: Ugyan, kit csaptunk be? Magunkat? Mi tudjuk, miről van szó. A kutatókat? Azok örülnek, hogy plecsni van a mellükön. A széles tömegeket? Azok úgyse esznek se narancsot, se citromot, de boldogok, hogy velünk ünnepelhetnek. Az imperialistákat? Ühüm, azoknak alaposan túljártunk az eszén. Nem szeretnék most a helyükben lenni! Kiadtuk a jelszót: legyen magyar narancs! És lett magyar narancs. Mi nem ígérgetünk a levegőbe, Pelikán.


Nincsenek megjegyzések: