2007. április 5., csütörtök

Beirette K100, a kakukktojás


Amint azt a másik Beier Beirettemről szóló bejegyzésemben is említettem Freital egy Drezda melletti kisváros Szászországban. Bár szinte teljesen egybeépült az elmúlt évek folyamán Drezdával, mégis mindmáig megőrizte önálló közigazgatását, valamint városi rangját. Neve szabad völgyet jelent. Itt alapította meg 1923-ban az akkor 37 éves Woldemar Beier a Freitaler Kameraindustrie Beier & Co.-t. Az első ittgyártott masinák a fakeretes fényképezőgépek voltak, viszont kilencévi aktivitás után bemutatták első 35 mm-es kamerájukat, a Beier Beira-t Leitz objektívvel. Azután a cég inkább olcsó és középkategóriás gépeket gyártott.


Az egykori tulajdonos - Woldemar Beier - után elnevezett Beier Kameraindustrie, mire a Beirette K100-ast gyártották (a hetvenes évek derekán), már nevet és gazdát változtatott, amint a fenti füzeten látható logo is mutatja: új neve VEB Kamerafabrik Freital, új gazdája a Német Demokratikus Köztársaság.




Az én K100-asom kifogástalanul működik. Ami érdekes rajta az a zárkioldó teljesen független működése, minden más gépemnél a blendezárat aktiválni kell és ez általában a filmtöltő karral történik. Itt viszont nem: az objektív mellé szerelt drabális exponálógombba valószínűleg bele van építve az egész kioldószerkezet, azért ilyen nagy. Mindenesetre, anélkül, hogy a filmtovábbító kart elmozdítanám, a zárkioldó működik. Lehet, hogy hibás? Nem tudom. Ha nem hibás, hanem így lett gyártva, az egy elég nagy hátrányára válna, mert ugyanarra a filmkockára nagyon könnyen lehetne többször exponálni. Hárompozíciós az objektíven található tekerője: borús, napos és "B". Különben nekem a külalakja nagyon tetszik, a téglaformájú NDK-gépek között igazi kakukktojás.


Nincsenek megjegyzések: