2007. október 14., vasárnap

A lilatönkű pereszke újabb kísértése

Hát én olyan lelkesen írok a vasárnapi kiruccanásainkról, hogy aki ezeket olvassa, azt hiheti, ebből áll a mi életünk. Pedig nem így van, sok más minden van benne amit ezekkel a hétvégi közös sétákkal próbálunk kipihenni, feloldani, esetleg felejteni. Csak hát azokra nem hiszem, hogy valaki is kiváncsi lenne. Tehát október második vasárnapján ketten Melindával újra kimentünk a györgyfalvi legelőre gombászni. Pesten ezt így írják: gombázni. Nasztán. Akkor miért nem vadázni és halázni? Hogy hívják akkor az embert, aki gombát szed? Gombáz? Ja igen, és mit szed ő, netalán ŐT? Nnna. Mert ez a legújabb. "Kérek egy dinnyét. Aha, melyiket, őt?"

Denis Diderot (1713 – 1784), francia filozófus és író ezt írta negyed évezreddel ezelőtt a gombákról: „Adj mellé akármilyen körítést, helyezd bármilyen mártásba vagy aszpikba, csak arra jó, hogy visszakerüljön a trágyadombra, ahol született.” Hát... Ki tudja, milyen gombát evett? A Földön termő növények között a legrégebbi, és talán éppen ezért fajtákban a leggazdagabb a gomba. Ennek az érdekes növénynek kb. 50.000 különböző fajtája létezik, ebből csak kb. 2.500 faja a hétköznapi értelemben vett gomba, ezekből is csak 500 féle fogyasztható. Ebből szerintem a szerencsés gombász 20-30 fajtát ismer és gyűjt. Lehet, hogy Diderot-nak a maradék 49.97o fajtából jutott valamelyik?

A Melinda lábánál fekvő példány egy gyönyörű erdőszéli csiperke, sajnos ebből nem sokat találtunk, viszont újra teleszedtük szatyrainkat a múlt hét óta kipróbált és ízletesnek minősített lilatönkű pereszkével. Annyit szeretnék a csiperkéről még a gyengébbek kedvéért elmondani, hogy "a csiperke gomba kalapjáról nem kell lehúzni a héjat, elég csak alaposan megmosni, majd kissé lecsepegtetni, és aztán szeletekre vágni kalappal és tönkkel együtt" (Konyhamester). Jöjjön tehát a gombakrémleves receptje, amit előbb-utóbb ki fogunk próbálni (remélem). Hozzávalók: 1,5 l alapleveshez (húsleveshez) 40 dkg borjú-csont, 15 dkg vegyes zöldség, 5 dkg vöröshagyma, néhány szem feketebors, só, 2 l víz, 25 dkg gomba, 5 dkg vaj, egy fél fej vöröshagyma, só, bors, 5 dkg liszt, 2 dl tej, 1,5 dl tejszín, 2 tojássárgája, a leves feljavításához 3 dkg vaj. A csontokból a vegyes zöldséggel, fűszerekkel levest főzünk. A megtisztított gombát megmossuk, és finomra vágjuk. Az apróra vágott vöröshagymát vajban megfonnyasztjuk, hozzáadjuk az összevágott gombát, megsózzuk, meghintjük egy kevés törött borssal, és lepirítjuk. Ha a levét elfőtte, hozzákeverjük a lisztet, egy kissé tovább pirítjuk, majd felöntjük a csontlével, 2 dl tejjel, és jól felforraljuk. Utána szőrszitán áttörjük, simára keverjük, és tejszínnel elkevert tojássárgájával sűrítjük. Tálaláskor belemorzsolt vajjal javítjuk fel. Betétként pirított zsemlekockát adunk.


Nincsenek megjegyzések: