Huszonöt év, Istenem...

.

2007 Augusztus 25-én a Brassaiban 1982-ben végzett XII B. osztály megtartotta a huszonötéves érettségi találkozóját. A szervezők Diószegi Erzsébet és Kassai Márta úgy tudták megszervezni, hogy 38 diákból 22 megjelent. Ez igazán szép szám. Hárman igazoltan hiányoztak: egy nincsen már rég köztünk, kettő betegség miatt igazoltan hiányzott, remélem legközelebbi találkozónkon ők is ott lesznek. Ildi, Sanyi gyógyulásotokért imádkozunk a Jóistenhez. Takács Attila, nyugodjál békében. Az iskolában találkoztunk délelőtt 10 órakor beszélgetni-újraismerkedni, 11-től osztályfőnöki órát tartott Finta Gyula, Finta Hajnal és Kovács Zoltán a 32-esben. A tablót huszonöt év után végre sikerült visszavinni az iskolába, ugyancsak Diónak köszönhetően, akinek Kósa Mária jelenlegi igazgatónő megígérte, hogy felfüggesztik a folyosón a falra. Mostanig Takács Ildikó és Takács Enikő szülei őrizték meg a pusztulástól ezért hálásan köszönjük nekik. Megpróbáltam mindenkiről megjegyezni amit magáról mesélt az osztályfőnöki órán - és utána. Ugyanis osztályfőnöki óra után az Agape vendéglő Mátyás Király termében nagy mulatság volt, éjfél után pedig akinek még volt kedve és energiája, Túrós Sanyiéknál otthon folytattuk. Amit sikerült megjegyezni, hamar leírom, ha valakiről hülyeséget irok és erretéved, kérem javitson ki. Először is magamnak és magamért írom, mint minden itt látható bejegyzést, de talán kicsit azoknak az osztálytársaknak is, akik nem lehettek itt, pedig szerettek volna.

.

.

Finta Gyula és neje, Finta Hajnal megtisztelt bennünket azzal, hogy részt vett a találkozónkon. Miután a szervezők megtudták, hogy osztályfőnökünk, Georgescu Ilona nem érzi jól magát és emiatt nem tud eljönni a találkozóra, meghívták egykori matematika tanárunkat és rajz- illetve kézimunkatanárnőnket, akik voltak annyira kedvesek, hogy elvállalják az osztályfőnöki órát is. Finta Gyuszi bácsi idén 80 éves, és úgy néz ki, mint Ronald Reagan, vagy legalábbis, mint egy amerikai filmszinész. Egy írógépen gépelt, hosszú és (a témát) kimerítő írást olvasott fel az iskoláról, egykori tanárairól és Brassai Sámuelről. Harmincvalahány évig tanított a Brassaiban ő is, a felesége talán valamivel kevesebbet, hiszen - most tudtuk meg - Finta Hajnal tizenöt évig volt a szinháznál diszlet- és jelmeztervező. Szép pár - most látszik rajtuk, hogy egész életük az iskola volt és talán az is maradt. Aki képes mai világban egy tízoldalas szöveget könyvekből, folyóiratokból, lexikonokból összegyűjteni és legépelni, nem pedig egyszerűen az internetről kimásolni, az csak szeretetből csinálhatja. Félek, hogy a két unokájuk Amerikában ezt már sosem fogja megérteni.

.

.

Kovács Zoltán kilenc-tizben osztályfőnökünk volt és fizikára tanított. Tizedik után felvételiztünk, fele osztály kiesett és minket összecsaptak a Georgescu Ilona fél osztályával. Georgescuné továbbvitte a két megcsonkitott osztályt, amiből már sohasem sikerült egy osztályt kovácsolnia, bármennyi kukoricaszedésre is hurcolt felsőbb utasításra. Amikor megtudták, hogy Georgescuné beteg, és helyette Fintát hívták meg a találkozó osztályfőnöki óráját megtartani, Zsuzsa, Juli és Melinda beindultak. Addig nem hagyták, amig meg nem hivatták Fintáék mellett Kovács Zolit is: 'tőlünk is legyen valaki' alapon :). Sokat nem mesélt magáról, de úgy vettem ki, hogy jól van, úgy a szakmai, mint a családi életéről nagyon szépeket mondott. Álljon hát itt a cím, ami szakmai életét jellemzi most:

Graduated in Physics and Psychology
PhD in Science of Education
Babes-Bolyai University of Cluj, Romania
Faculty of Psychology and Science of Education

.

Albert András messziről a 'legszebb' férfi az osztályból. Az iskolában is jóképű fiú volt, dehát akkor mindegyikünk többé-kevésbé az volt, hiszen fiatalok voltunk. Huszonöt év után kiöregedtünk, kipocakosodtunk, kiőszültünk Bandi mellől, ő úgy maradt meg jóképűnek, mintha tavaly érettségizett volna. Mindegyre az volt az érzésem, hogy valahonnan előkap egy labdát és leszalad vele az udvarra focizni. Hogy csinálja? Gondolom egyik titka az, hogy otthon maradt Magyarlónán, a maga ura lett és elég sok ideje már, hogy ő a falu kovácsa és a környék csontkovácsa (!). A család és a falusi élet harmóniája csak úgy sugárzik belőle.

.

.

Albert Tiborral együtt felvételiztem huszonöt évvel ezelőtt filológiára. Neki több információja volt és felvették orosz főszakra. Semmivel nem csorbítja érdemeit az, hogy kisebb volt a konkurencia, ő bejutott, én pedig angolra nem. Melindának különben évekkel később nagyon kellemes tapasztalatai voltak az orosz katedrával kapcsolatban. Tibi sok hányódás és kihelyezés után 90-ben került vissza, magyarlónai fiú lévén nem csoda, hogy azóta a lónai iskolában tanít, most már magyar nyelvet, mert az orosz sajnos már ott sem 'divat'. Felesége tanárnő-tanítónő és most tudtam meg, hogy kislányuk együtt volt Áron fiammal tavaly olimpikon-jutalomtáborban.

Kovács Zoli szerint Angyalosi Csaba nem is akármilyen fizikatanár. Egész jó hirnevet szerzett magának az alatt a három év alatt, amióta a Báthoryban (3-as MatFiz) tanít. Mint minden más akkor végzett tanárnak, neki sem volt könnyű a pályafutása. A kihelyezéseket mindegyikük megszenvedte annak idején. Angyal kb. húsz év helyettesítés után idéntől fog végleges katedrát elfoglalni, ráadásul éppen a Brassaiban. Család még nincs, de sosem késő...

.

Diószegi Erzsébet mindig matektanárnő szeretett volna lenni. Talán ő volt egyik a néhányból, aki bejutott első nekifutásra. Ha jól értettem, szüleivel lakik, nem ment férjhez és a karrierjének él. Most aligazgatónő egy kerekdombi iskolában. Dicséretreméltó szervezőmunkát végzett ahhoz, hogy ezt a találkozót összehozza. Gratulálok, Dió és mindannyiunk nevében köszönöm.

.

.

Drohobeczky Jocóval sokáig dolgoztam együtt a Metalul Rosu-ban. Ott is, meg az utánavaló munkahelyén is különböző kazánok röntgenezésével foglalkozott, úgy értettem, most is azt csinálja. A tizenötéves találkozón nagyon maga alatt volt, akkor esett át egy váláson, nem tudom biztosan, talán gyerek nem volt. A mostani találkozón már sokkal jobban nézett ki. Mostani felesége Piskolti-lány, fenn laknak az Attila út környékén két nagyon ügyes gyerekük van, ismerem őket, mert dolgoztam náluk 2-3 éve, bútort terveztem és készítettem nekik.

.

.

Fekete Juli érettségi után férjhez ment régi jó barátomhoz, Moldvai Jocóhoz. Sokat jártunk együtt kirándulni, barlangászni Jocóval annak idején. Ott voltak az esküvőnkön és miután lakáshoz jutottak, - ők is és mi is - majdnem hetente jártunk össze. Egyszer Jocó sárgaságban megbetegedett s hosszú ideig betegszabadságon volt (a Nehézgépgyárban dolgozott akkor). Mikor jobban lett, - hogy ne üljön hiába otthon - kiment Magyarországra szétnézni, dolgozni egy rövid időre. Ottmaradt. Nekem a pofám leszakadt. Blanka lányuk Áronnal majdnem egyszerre született. Most Budapesten élnek, Juli egy irodában dolgozik másik osztálytársunkkal, Varró Margittal együtt.

.

.

Grünwald Zsuzsa Marosvásárhelyen él, és most a legjobb fodrásznő az egész városban. (Szerintem). Élsportolóként került Vásárhelyre a helyi kosárlabdacsapathoz, akkor még nem pénzre ment a játék, de kapott lakást, és ott ismerte meg férjét, Gabót, aki nagyváradi és ugyancsak sportolt. Végül úgy döntöttek, hogy ott maradnak Vásárhelyen, pedig egyikük sincs oda érte. Csodálatos kislányuk ötödikes (talán) és minden jel arra mutat, hogy nem Honthy volt az utolsó híres Hanna. Reméljük nagyon híres és sikeres kosárlabdázó lesz a Zsuzsáék 'Honthy' Hannája is.

.

.

Hosszú Béla is - a játszottak még kategóriában - ott volt a találkozón. Érettségi után feleségül vette Katona Melindát, súlyos csapást mérve ezzel fél osztályra. A másik fele lány volt :). Huszonhárom év házasság után is jól vannak, van egy gyönyörű fiuk Áron. A vállalkozása mielőtt összeomlott majdnem magával vitt családot és egészséget. Éppen idejében omlott össze. Hess, madár!

.

.

Kassai Márta az akkori kolozsi pap lánya volt. Ballagás előtt és után többször buliztunk Kolozson Mártáéknál. Buli után reggel kimentünk a strandra. Arra emlékszem még, hogy a központban valahol volt egy emlékmű, amit elneveztünk Grünwalddal pámjátnyiknak. Márta most könyvelő, elvált és egyedül neveli két gyerekét.

.

.

Kovács György építészmérnök. Az egyik legvidámabb fiú volt az osztályból, nekem mindig tetszett a humora. Főiskola után Székelyföldre helyezték, három évig volt ott, onnan hozta székelyes bajuszát és a még csavarintosabb humorát. Azóta csak azért bánja, hogy eljött onnan, mert most nem ő mondta meg nekik, hová tegyék a Székelyföld-táblát, hiszen ő tudta, hogy az így túl közel van az úthoz és le fogják bontani :). Gyuri most a kisbácsi polgármesteri hivatalban dolgozik, ő adja az építkezési engedélyeket. Hajrá, Gyuri!

.

.

Márton Botond décsei fiú volt, legalábbis úgy emlékszem. Máté Jánossal együtt az Ady bentlakásából bandukoltak minden reggel a Brassaiba, ők jöttek a Bolyai utcán lefelé, Melinda ment felfelé. Nagyon rendes fiúk voltak. Botondra érettségi után nehéz idők vártak. Bátyja szökött és eljutott Németországba, emiatt őt és családjukat nagyon sokat zaklatta a titkosrendőrség. Így aztán sem élni, sem továbbtanulni nem tudott Romániában, tehát valamikor ő is megszökött. Most Berlinben él, régéségkereskedő, továbbtanulni szeretne, de az anyagilag nem igazán jön ossze. Ezen az osztályfőnöki órán megint nem figyeltem, ha valami hülyeséget irtam, Botond kérlek javits ki.

.

.

Schmidt Enikő, ha jól emlékszem a mócsi tanitó lánya, navétázva-bentlakva végezte el a líceumot. Sorsa szokásos erdélyi asszony-feleség sors: férjhezmenés, gyerek, munka. Tavalyig elég gyakran találkoztunk, Enikő a zeneiskolában árult egy bódéból édességet, apróságot, Áron fiam persze állandó kliense volt. Azt mondja, hogy nagyon nehéz volt, pedig akkor - ha reggel, ha este láttam - mindig mosolygott. Most osztályfőnöki órán is azt meséli: ferjhezmentem, dolgozom, van két unokám... BUMM. Értetlenség majd óriási tapsvihar. Ezúttal szeretném neki átnyújtani Az Osztály Legszebb Nagymamája díjat. Gratulálok, Enikő. Gratulálok az unokáidhoz és gratulálok Neked, hogy sikerült nagymamaként is eljönnöd és mosolyognod, s a magad fantasztikus nyugalmával osztályfőnöki órán leckét tartottál nekünk a stresszmentes életről.

.

Seres László gépészmérnökit végzett érettségi után. Most takarmánykereskedelemmel foglalkozik, és ÖT GYEREK APJA. Tapasztalata szerint semmivel sem nehezebb öt gyereket nevelni, mint egyet vagy kettőt.

.

.

Ez a fiú a suliban kétlábon járó zenei lexikon volt. Nemcsak szerette az akkori és a mindenkori rockzenét, de értette is. Órákig lehetett volna beszélgetni vele Pink Floyd, Dire Straits és Led Zeppelinről, dehát én abban az időben kissé felületesen kezeltem a zenei kultúrát is, mint annyi minden mást. Szász Lóránt évekkel később, a kilencvenes évek derekán került újra elő, szerelmi bánattól és munkanélküliségtől megtörve a Bolyai utcai üzletembe jött be néhányszor. Nagyon szerettem volna segíteni rajta, de nekem akkor sajnos nem sikerült. Örömmel hallottam a találkozón, hogy tíz éve ugyanaz a munkahelye és Istenben megtalálta az élet értelmét. Még jobban örültem amikor hülye kérdésemre válaszolva kiderült, hogy a református vallás keretén belül. Nagyon fiatalnak tűnő lánnyal jött, akiről az osztályfőnöki órán azt mondta, hogy megtalálta benne élete párját. Szivből kívánok sok szerencsét, Lóri.

.

Takács Ildikó huszonöt évvel ezelőtt elválaszthatatlan velejárója volt ikertestvérének, Enikőnek és fordítva. Ki gondolta volna, hogy néhány év után többszáz kilométer választja el az elválaszthatatlan ikreket. Hát ilyen az élet. Eni Magyarországra ment férjhez akkor, amikor ez tűnt az egyetlen helyes megoldásnak, Ildi pedig ide ment férjhez és Kolozsváron maradt a szülői háznál. Mindketten dolgoznak és gyereket nevelnek, mindkettőnek legnagyobb büszkesége gyermeke: Ildinek Ádámka (férje, Ádám után) Eninek Délia (osztálytársunk, Albert Délia után). A harmadik Takács testvér, a legnagyobb fiú, István sikeres adótanácsadói és könyvelői irodát működtet Kolozsváron, szerencsére nem sok olyan kliense van, mint az én cégem.

.

.

Titi már Ceausescu idejében feleségével Németországba költözött. Elmenetelüknek oka és eszköze neoprotestáns vallásuk volt. Timis Balázsi Titi a legliberálisabb konzervatív gyerek volt, akit életemben ismertem. Adventista prédikátor fiaként (a kommunista rendszer szerint szektások) mindig megtalálta azt a hangnemet amely szimpatikussá tette akkor is, amikor nem ivott egy ivó társaságban és amikor nem léháskodott egy szuperléha társaságban. Bravó Titi, kivánom, hogy a mindenkori családi életedben is olyan harmóniára találj, amilyet magad körül teremtettél az osztályban. Soha nem láttalak veszekedni, pletykálni, ellenségeskedni. Sajnálom, hogy csak ilyenkor találkozunk, de örvendek, hogy legalább egy napig velünk lehettél.

.

.

Erről a hölgyről, ha nem mondják mások, száz évig sem találtam volna ki, hogy Todut Ilona. Annyit tudok róla, hogy kisbácsi, ott lakik most is, román fiúhoz ment férjhez (jóképű, vidám ember, ott volt a bulin), meg azt, hogy Bácsban az adóhivatalnál dolgozik.

.

.

Elemérnek olyan jólmenő vállalkozása van, hogy még az Á-sok is meghívták a találkozójukra :). Ha jól emlékszem 10 évvel ezelőtt mesélte, hogy elég sokat hányódott forradalom után, Magyarországon is élt, onnan hozta annak idején amikor hazajött a Lindab képviseletet. Túrós Elemér elég sokáig a Lindabbal - Lindabnak dolgozott, most már teljesen a maga ura, hazaköltöztek Kisbácsba és onnan rendezi vállalkozását, az Elmeco Kft.-t.

.

.

Túrós Sanyi is kisbácsi származású, a kenyérgyárban dolgozott hosszú éveken át. Miután a gyár bezárt, megvette a szomszéd ABC-jét (amit az így is úgy is bezárt volna, mert panziót nyitott), és átköltöztette saját házukba. Azóta (az ABC-ből vagy másból) egy nagyon szép házat építettek hátul a kertben. Volt annyira kedves, hogy miután kiraktak a buliról az Agapéból (12-ig volt a megegyezés) meghívott magához folytatni az ivászatot. Kár, hogy zene nem volt, akkor folytathattuk volna a bulit is.

.

Vincze Péter pillanatnyilag Magyarországon vállalkozó, de minden vágya végleg hazaköltözni egy Szentmárton nevű faluba, ahol egy olyan alapítványt működtet, amelyik magyar gyerekeket táboroztat magyar környezetben, magyar állatokkal, magyar házaknál, magyar ... na, tudjátok.

.

.

Ez volt hát a negyedszázados találkozó, ahogy Kovács Zoli nevezte. Hát igen. Nem semmi. Az egészet köszönhetjük Diószegi Erzsébetnek. Köszönjük, Erzsike!

Smena 2, a balkezes

A Smena 2-t a szentpétervári (akkoriban leningrádi) GOMZ (LOMO) gyártotta 1951 és 1961 között, illetve a MMZ (Belomo) 1957 és 1961 között. Rendkívül népszerű masinák lehettek, ha a leningrádi gyár nem győzte a rendeléseket és a fehéroroszországi MMZ (Minszk Mekhanikal Zavod) is be kellett segítsen a gyártásába. Feltételezem, hogy innen adódik a két, aránylag különböző Smena 2-es modell. Az eltérés köztük - kívülről, hiszen a másik modellt csak fényképen láttam - a T-22-es objektív színe (az enyém fekete) és a filmcsavaró gomb anyaga (az enyém műanyag volt, sajnos le is tört, a másiké már alumínium). Mindkét modellen a GOMZ logója található, így az is megtörténhet, bár kétlem hogy mindkét modellt mindkét gyár előállította volna.

Ez a modell nincs meg nekem. (fotó: http://www.rus-camera.com/)

.

A Smena 2 egy aránylag komplex gép a maga korához képest. Maga a tény, hogy önkioldója van, jóval növelte esélyeit a piacon. Méretei miatt és ergonomikus tervezése által is nagyon kézenfekvő kis gép, főleg utódához, a Smena 8M-hez viszonyítva. A gép érdekessége, hogy balkézzel lehet a filmet továbbítani, így elég könnyen mehetett az utántöltés: bal nagyujj csavarja a filmet, jobb középsőujj felhúzza a blendezárat, jobb mutatóujj exponál. A kamera felsőrészén található elforgatható nagy és csúf valami a filmkockaszámláló. A nálam lévő készülék önkioldója 8 másodperc után exponál, nem a legjobb idő, de lehet ez sem megy már úgy mint régen.

A Smena 2-es jellemzői: filmszéleség: 35mm, kockaméret: 24X36mm, zársebességek: 1/10, 1/25,1/50, 1/100, 1/200 és "B". objektív: T-22, blendenyílás: 4,5-16, legkisebb távolság 1,3 m. A Smena (1)-es modellhez képest táv- és önkioldója van. Az én kettes Smenám azonkívül, hogy hiányzik a továbbtekerőgombja, működőképesnek tűnik. Gyártási száma 258059.

A két Smena 2-es együtt. (fotó: http://www.rus-camera.com/)

Arash a magyar politikai életről

Ezt is megcsináltuk...
Mármint ketten a Ferivel...
Vagyishogy elkúrtuk...
Főleg ő...
Meg hazudtunk…
Főleg ők...
Majd helyrehozzuk...
Főleg mi...
Nem tudom, miért irok ilyen böszmeségeket...
Főleg én…
Lehet, hogy el kéne húzni, de hová???

.

... Őrületbe kergetjük egymást bizonyos pontokon, hogy összeszedjük a szükséges mennyiségű pénzt. És én magam, amit korábban egy évig nem tapasztaltak tőlem, az elmúlt egy hónapban talán háromszor kezdtem el üvöltözni és kiabálni, nem bírva mindennek a feszültségét a tárgyalásokon. Nem a kollégákkal, hanem amikor mennek a politikai egyeztetések, hogy húzzatok már a p...ba ezzel. Gyerünk előre.
Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. MSZP frakcióülés ötödik rész [7] :)

Ez a harmadik saját videóm a Youtube-on. Lehet ez az igazi hivatásom. Mi szeretnél lenni, kisfiam? Jútubista :) Nasztán...

KMZ Kama, az ajándék

Ezt az 1958-as Kama filmezőgépet szomszédomtól, Lucsiántól kaptam ajándékba egy megtévelyedett pillanatában, amikor átjött és meglátta gyűjteményemet. Még egyszer multumesc, Lucsán, ígérem, hogy nálam jó helyen lesz. Sajnos sokat mondani róla nem tudok, hiszen nem volt már alkalmam használni, csak annyit, hogy fantasztikus állapotban van és kifogástalanul működik. Első gazdája annak idején sok pénzt adhatott érte, gondolom azért vigyázott rá ennyire, még a kazettatartó műbőrtokon lévő cipzár is működik. (Emlékszik még valaki a foghíjas-fémcipzáros-tréningblúzokra amikben a hatvanas évek gyerekei a blokkok előtt felnőttek? Na ezen is ilyan van, de működik).

Nem tudom felmérni, mennyire ritka ez a gép, voszont tény az, hogy interneten semmit nem találtam róla. Egyetlen helyen, egy angol nyelvű holland oldalon van egy hasonló kameráról egy fénykép, ezzel a bejegyzéssel: Krasnagorsk / KMZ (Krasnogorskiy Mekhanicheskiy Zavod (Krasnogorsk Mechanical Plant), Krasnagorsk, USSR. Kama 1958 camera single 8mm ACR 0966. A Kama a korához (?) képest egész korszerű kamera. Újratölthető kazettával működik, 8 mm-es filmet lehet a kazettába betölteni és figyelem, a lenti képen látható szerkezet egy Lomo filmvágó kés amivel 35 mm-es kisfilmből lehet 8 mm filmet vágni. Kivitelezésére nem fektettek nagy hangsúlyt, egyszerű kalapácsfestékkel van lefestve, nincs kizárva, hogy inkább a hadseregnek (talán a KGB-nek) gyártották, mint a szovjet vásárlóknak.

.

Nevét minden valószínűség szerint Oroszország európai részének egyik legjelentősebb folyójától, a Kámától (oroszul: Кама; az udmurt kam szóból, jelentése folyó) kapta. A Káma a Volga legnagyobb, jobb oldali mellékfolyója. Hossza: 1805 km, vízgyűjtő medencéje: 507 000 km². Udmurtföld északi részén ered. Eleinte észak felé, a Kirovi területen halad; a Permi kerületben előbb keletre, majd nagy kanyart téve déli, délnyugati irányba fordul. Egy rövidebb szakaszon újból érinti Udmurtföldet, végül a Tatár Köztársaságon át éri el a Volgát.

2007 augusztus 1 Parajd, Parajd

.

Augusztus elsején lementünk négy napra Parajdra Péterékkel. G.-t, a főnökömet megkértem adjon kölcsön egy autót, igy aztán a kétszemélyes Logannal mentünk. Nagyon meg voltam elégedve vele, végülis új autó, még tízezer kilométer sincs rajta. Szovátán kezdődik a Székelyföld, a fenti képen látható, amint átlépjük a határt :). (Ha a székelyeken múlna, biztos, hogy még útlevelet is kérnének.)

.

.

Mielőtt beértünk volna Parajdra, megvártuk Péteréket a Kis-Küküllő partján. Van nekünk egy 'helyünk', hiszen már jó néhányszor nyaraltunk a Sóvidéken, többször volt úgy az utóbbi időben, hogy az egyetlen hely volt, amit megengedhettünk magunknak. A Kis-Küküllő (románul Târnava Mică, németül Kleine Kokel) a Görgényi-havasokban 1150 méter magasságban ered és Balázsfalva mellett egyesül a Nagy-Küküllővel. Fehér, Hargita és Maros megyéken halad át 144 kilométeren. Egy alkalommal halásztam is benne!

.

.

Azért járunk gyakrabban Parajdra, mint máshova, mert barátainknak, Erzsikének és Péternek vannak ott rokonai. Erzsike korondi származású Oláh-lány, nővére pedig, Juliska Parajdra ment férjhez Biró Jóskához. Rendszerváltás után megvásárolták a házukkal szemben lévő félkész épületet, és rengeteg munkával most egy takaros nyolcszobás kétmargarétás panziót működtetnek.

.

.

Miután megérkeztünk, elhelyezkedtünk a panzióban, és Biró Jóskával megittuk a kötelező Istenhozott-pálinkát, elmentünk biciklizni a faluban. A bicikliket mi vittük magunkkal Kolozsvárról.

Kevesen tudják, hogy Áprily Lajos költő, műfordító Parajdon született 1887 november 14-én (mh. Bp. 1967. aug. 6). 1909-ben a kolozsvári egyetemen német szakos tanári oklevelet szerzett, 1909-től a nagyenyedi kollégium tanára, az erdélyi irodalom élvonalába a Falusi elégia (Erdélyi Szemle, 1919-20) cimű versciklusával került be, amely megszerezte számára Kós Károly, Reményik Sándor és Sipos Domokos barátságát is. 1919 után munkássága az anyanyelvi oktatás fenntartására, a nemzeti műveltség értékeinek megőrzésére irányult, miközben kereste az együttélés mindkét nép számára egyformán előnyös lehetőségeit.

.

.

A költő emlékét Parajdon egy emlékház őrzi, udvarán egy emléktábla, versidézettel. Nyitás kérésre. Nem kértük, nem akartunk zavarni, de ha nyitva lett volna, bemegyünk. Egy másik versét fogom idézni inkább:

.

Parajdi forrásvizek

Én Istenem, milyen gyönyörűek -
A szám mindegyik hűsét megkivánja.
Én vagyok itt a friss forrásvizek
hűtlenkedő, havasi Don Juanja.

.

.

Parajd a legnagyobb községközpont Hargita megyében. Hozzá tartozik Alsósófalva, Felsősófalva és a mintegy 140 lelket számláló Békástanya. Az összlakosság száma kb. 7250, a községközpontban hozzávetőlegesen 4.000 ember él. Parajd központjában található az a hármas útelágazás, ahonnan északi irányban a Bucsin-hegységen át 51 kilométerre van Gyergyószentmiklós, délkeleti irányban pedig, Korondon át, 38 kilométer megtétele után érhető el Székelyudvarhely. A kis medencét északon, keleten és délkeleten a Görgényi-havasok karéja övezi, délnyugaton pedig a sikódi plató.

.

.

Ha figyelembe vesszük, hogy a régi erdélyi falvak első írásos dokumentumai többnyire 1100 és 1334 közötti időszakra tehetőek, akkor Parajd nem tartozik a "régiek" közé, előszor 1564-ben említik az oklevelek. Sófalva említése 1493-ból való. A Parajd helységnév a "paraj" szó -d kicsinyítő képzős alakja, mint megannyi társa a Kis-Küküllő medencéjében, és a Kárpát-medence egész területén. Ezek szerint a név "füves területecskét", "legelőcskét" jelent.

.

.

Parajd - mint fogalom - a köztudatban szorosan összefonódott a sóval, s mindazzal ami ehhez kapcsolódik. Mindamellett Parajd kialakulását, helyzetét teljességgel a sóval magyarázni túlzás lenne. 1958-ig a bányabeli sóvágók száma még a százat sem érte el, és ennek is csupán 10-15%-a volt parajdi. Többnyire sófalviak dolgoztak itt, a bánya tulajdonjoga is sokáig az övék volt. (A bivalytenyésztés sem véletlenül lett Sófalván oly általános, ennek az állatnak a bőre hosszú ideig nélkülözhetetlen volt a sókitermelésben és a sóállag megőrzésében.) Sokkal nagyobb foglalkoztatottság volt a fakitermelés és a feldolgozás területén, a parajdi gyufagyár már a múlt század közepétől 200 alkalmazottal muködött. Ezenkívül a parajdi ember megművelte a földet, állatokat tartott. Ha nem lett volna Parajdon sóbánya, Parajd akkor is Parajd lett volna, (már csak a gyergyói útelágazás miatt is), legfennebb nem lenne ilyen felkapott és hires, csak szép és székely.

2007 augusztus 2 Parajd, Sóháta

Annak ellenére, hogy Parajdot nagyra tartom több más tulajdonsága miatt is, azért itt mégis a só körül forog minden. 'Jegyezd vele az égre örök tanúságul, habár fölül a gálya, s alul a víznek árja, azért a só az úr!' (Petőfi+Andersen). A három legfontosabb hely Parajdon, amit minden arrajáró turista ismer, látogat és elájul tőle: 1. a sóbánya 2. a sófürdő 3. a sóháta (sóhegy).

.

.

A sóbánya lejáratánál egész üzletsor épült ki: színes-giccses szuvenírektől mindenféle színű fürdősóig mindent lehet itt venni. Ez a kép ott készült. A bányába nem mentünk le az idén, egyszer voltunk, megnéztük, eléggé klausztrofobikus érzés volt, nem kivánkoztunk többet. Erdélyben a Sóvidék az egyetlen olyan tájegység, amely nevét az ásványi kincséről kapta. Ezt az elnevezést először Orbán Balázs használta: "Sóvidéknek nevezik pedig a Korond vize és a Kis-Küküllő völgyét is le Szovátáig, azon több négyszög mérföldnyi sófekvetről, mely itt nemcsak a föld keblében rejtőzködik, hanem a föld felületére kitörve egész sóbérczeket alkot. Ily roppant tömegben a természetnek ezen nélkülözhetetlen adománya sehol se mutatkozik, annyi itt a használatlanul heverő kincs, hogy egész Európa szükségletét lehetne azzal fedezni, ha elzártságunk és olcsó közlekedésnek hiánya miatt azt használatlanul nem kellene hevertetni: mint annyi kincsét ezen Isten által dúsan megáldott hazának."

.

.

Maga a parajdi sólelőhely 2700 méter mélységig terjed 1,2 és 1,4 km átmérőkkel. 1762-ben a József bánya megnyitásával kezdődött a só földalatti kitermelése. Akkor lóvontatta bivalybőrben kerültek a felszínre a sórögök. A robbantásos kitermelést csupán az első világháborút követően alkalmazták, és így az 1970-es években már elérték a 320 méteres mélységet. A sóbányában kialakított szanatóriumával vált Parajd üdülőhellyé, nagyon sok a kisgyerekes család, akik kimondottan a gyerekük egészsége miatt járnak Parajdra, de hála Istennek, hogy egyáltalán van ez a hely ahova járhatnak. A höröghurutra és asztmára javallott szanatórium 120 méter mélyen található, ahová csak autóbusszal lehet lejutni. A bányában az átlaghőmérséklet 14-16 C (jól fel kell öltözni), a levegő ion tartalma pedig igen magas. A lenti hatalmas termekben játszótereket, egy ökumenikus kápolnát, büfét (Kinga!) és könyvtárat alakítottak ki.

.

.

A kettes számú nevezetesség a sósfürdő. Sosem próbáltam ki, az idén gondolkoztam is rajta, hogy miért, valószinűleg azért, mert nagyon kicsi a hely, amit a víz körül napozónak, pihenőnek hagytak. Vagy benn vagy a vízben, vagy kifekszel egy lepadolt kis udvarra, Parajd összes turistájával és lakosával aki aznap úgy döntött, hogy fürödni akar. Na én ebből nem kértem, ugyanúgy ahogy Szovátából sem és a Velencei-tó ingyen-strandjából sem. Valószinűbb viszont, hogy nincs igazam, mert apám esküszik rá, hogy a legsósabb tó az országban, Szováta és Kolozs bújhat el mellette, és emiatt a legegészségesebb. Hogy ő honnan tudja? Ez az egyetlen hely, ahol nem merül el :).

.

Harmadik, kötelező látványosság Parajdon a Sóháta, ez a 8 hektár kiterjedésű, a Korond patak mentén található természetvédelmi terület. A patak, utat törve magának itt csodálatos szorost alakított ki. Legmagasabb pontja a Sóshegy, 576 méter magas, most voltunk itt először, hát érdemes volt feljönni (majdnem a csúcsig). A hegy barázdált sziklái nem mindennapi látványt nyújtanak az idetévedt turisták számára. (Nem igazán reklámozzák ezt a helyet, vagy van információd, vagy csak idetévedni lehet). Itt a szorosban él a Vörös Sóvirág (Salicornea herbacea). A dolinák, víznyelő töbrök, sókarfiolok, kisebb barlangok, vagy azok beszakadt változata, megannyi bizonyíték a víz ma is létező, felszínalakító munkájára.

2007 augusztus 3 Parajd, Örvendő

Parajdi tartózkodásunk harmadik napján úgy döntöttünk, hogy a Szováta felé vezető útról balra letérve, a Küküllő partján fogunk letáborozni, ott főzünk krumpligulyást, és onnan megyünk járni egyet az Örvendőre. A képen a Küküllő látható, a túlsó partra egy eléggé rozoga függőhíd visz át, de szerencsére megbírt bennünket. További részleteket nem árulok el, mert nem szeretném, ha jövőre már itt sem kapnánk helyet :).

Péterrel mentünk és Barnival, a Juliska négyéves unokájával, aki sehogysem akarta elhinni, hogy őt Péter nem viszi magával. Lehet, hogy nem is vitte volna, ha valóban túrázni készül, de Péternek már eleve sok telefonálni valója volt (üzleti ügyben) ezért úgy döntött, hogy kijön velünk a 'helyre', de a hegyre nem jön fel, hanem ottmarad Barnival telefonálgatni és a gulyást előkésziteni. (Mit is jelent a mobiltelefon).

Igy aztán csak ketten Melindával mentünk fel a hegyre, ami nem is lett volna baj, ha lett volna gomba, sőt, több jutott volna nekünk :). (Titokban egyesek abban reménykedtek, hogy szokás szerint most is lesz vargánya). Gomba nem volt, de így is jót kirándultunk, ha Melinda itt ezen a helyen ami a képen van nem ijed meg a medvétől, még feljebb is mentünk volna. De a medve miatt visszafordultunk, és egy másik völgyön ereszkedtünk le. Nem volt több, mint két óra, de remek séta volt.

Visszatértünk a Küküllő-menti táborozóhelyünkre és éppen jókor érkeztünk, mert Péteréket már megtámadták valami 'vademberek'. Barni már rajzolt egy térképet is, amin fel volt tüntetve, merre lehet elmenekülni anélkül, hogy a vademberek megtudják, hol a kincs, amit a kalózok rejtettek el egy barlangba még mielőtt mi odaértünk, de a kalózok Barninak elmondták, hol a kincs, csaknemszabadelmondaniavadembereknek. Miután ezt lerendeztük, elkészitettük a krumpligulyást. (Gyengébbek kedvéért burgonyagulyás, a helyiek szerint pityókagulyás). Ez a művelet táborozáskor kötelezően a férfiakra vonatkozik. Bográcsgulyás = férfimunka. Ez a nap sem hiába telt el: